A forradalom, amit vártunk: A tudatosság új politikájának ápolása

Olvasói vélemények

Claudio Naranjo „A forradalom, amit vártunk” című könyve a szeretet, a béke, valamint az oktatás és a társadalom átalakításának szükségességéről szóló elgondolkodtató vizsgálódás. Olyan bölcsességeket és gyakorlati tanításokat kínál, amelyek rezonálnak a modern olvasóra, hangsúlyozva a tudatosság ápolásának és a társadalmi rendszereink rehumanizálásának szükségességét.

A könyv gyönyörűen megírt, és éleslátó tanításokat nyújt a szeretetről és a békéről. Integrálja a pszichoterápiát a spirituális hagyományokkal, és megalapozó perspektívát kínál a személyes és társadalmi változásokhoz. Különösen fontos a pedagógusok és azok számára, akik át akarják alakítani az oktatásról és a társadalmi struktúrákról alkotott felfogásukat.

Egyes olvasók az intézmények és a személyes tudatosság átalakításának témáit kissé ismerősnek vagy ismétlődőnek találhatják. Bár értékes kulturális tanulságokat mutat be, a tárgyalt gondolatok nem biztos, hogy teljesen újak azok számára, akik már ismerik a hasonló társadalmi kommentárokat.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Revolution We Expected: Cultivating a New Politics of Consciousness

Könyv tartalma:

Az ünnepelt orvos és pszichoterapeuta Claudio Naranjo utolsó írói munkájában, A forradalom, amit vártunk című könyvében egy utolsó felhívást intéz az emberiséghez, hogy ébredjen rá kollektív lehetőségeinkre, és dolgozzon azon, hogy túllépjen patriarchális múltunkon és jelenünkön.

A könyv olyan térképet mutat be, amely nemcsak a kollektív egyéni ébredés mellett érvel, hanem az intézményeink átalakítására irányuló összehangolt erőfeszítések mellett is, hogy oktatási és kulturális leckéink egy jobb világ szolgálatában álljanak. A szerző a hagyományos oktatást és globális gazdasági rendszerünket veszi célba, amelyek egyre inkább elhanyagolják az emberi fejlődést, és amelyeknek át kell alakulniuk, hogy megfeleljenek a jövőbeli társadalmi fejlődés igényeinek.

Hangsúlyozza, hogy az oktatásnak a tudás helyett bölcsességet kell tanítania, és azt javasolja, hogy a meditáció és a szemlélődő gyakorlatok segíthetnek felismerni a tanulás új módjait. Végső soron kollektív folyamatba kell kezdenünk, hogy újra emberivé tegyük rendszereinket, és egyénként önismeretet alakítsunk ki, hogy megteremtsük az új út megvalósításához szükséges globális tudatosságot.