Értékelés:
T. H. Breen „A forradalom piactere” című könyve részletesen és eredeti módon vizsgálja, hogy a fogyasztói társadalom milyen fontos szerepet játszott az amerikai forradalom előzményeiben. A szerző megkérdőjelezi a hagyományos narratívákat, mivel a gazdasági viselkedést és a fogyasztói bojkottot összekapcsolja a telepesek kollektív identitásának kialakulásával, ami végül befolyásolta a brit uralommal szembeni ellenállásukat. A könyv számos elsődleges forrásra támaszkodik, és árnyalt képet fest a gyarmati társadalomról.
Előnyök:⬤ Jól kutatott
⬤ új nézőpontot kínál a fogyasztói társadalomnak az amerikai forradalomban betöltött szerepéről
⬤ lebilincselő elbeszélés
⬤ az elsődleges források hatékony felhasználása
⬤ olvasmányos és lebilincselő
⬤ elgondolkodtató betekintést nyújt a kor társadalmi és gazdasági tényezőibe.
⬤ Ismétlődő részek
⬤ egyes olvasók az elején sűrűnek és lassúnak találták
⬤ a történelmi kontextust nem ismerő általános olvasók számára talán nem annyira lebilincselő
⬤ lehetett volna tömörebb, egyesek úgy érezték, hogy túl sok oldalon keresztül túlságosan sok pontot hangsúlyoz.
(19 olvasói vélemény alapján)
The Marketplace of Revolution: How Consumer Politics Shaped American Independence
A forradalom piactere merészen újszerű értelmezést kínál a hétköznapi amerikaiak mozgósításáról a függetlenség előestéjén. Breen feltárja, hogy a nagyon különböző etnikai és vallási háttérrel rendelkező telepeseknek hogyan sikerült legyőzniük a különbségeket, és hogyan tudtak olyan közös ügyet létrehozni, amely képes volt az ellenállás mozgósítására. Egy gazdagon interdiszciplináris elbeszélésben, amely a változó anyagi kultúrába való betekintést a népszerű politikai tiltakozások elemzésével szövi össze, Breen megmutatja, hogyan sikerült virtuálisan idegeneknek olyan bizalmat közvetíteniük, amely hatékonyan egyesítette a férfiakat és nőket, jóval azelőtt, hogy saját nemzetet alapítottak volna.
A forradalom piactere azt állítja, hogy a gyarmatosítók közös fogyasztói tapasztalata az új birodalmi gazdaságban biztosította számukra azokat a kulturális erőforrásokat, amelyekre szükségük volt a politikai tiltakozás radikális stratégiájának - a fogyasztói bojkottnak - a kidolgozásához. Soha korábban nem szerveződött tömeges politikai mozgalom a piac megzavarása köré. Amint Breen - gyakran homályos amerikaiakról szóló anekdotákon keresztül - bemutatja, a közös áldozatok közösségi rituáléi hatékony eszközt jelentettek a szétszórtan élő népesség neveléséhez és energetizálásához. A bojkottmozgalom - az amerikai ellenállás kézjegye - a hivatalos politikai folyamatokból hagyományosan kizárt telepeseket hívta meg arra, hogy a szabadságról és a jogokról alkotott véleményüket egy forradalmi piacon, egy nyílt, zajos nyilvános fórumon fejtsék ki, amely a házról házra járva terjesztett előfizetési listák, önkéntes egyesületek, utcai tüntetések, az importált brit áruk megsemmisítése és a gyújtogató újságok cseréje körül határozta meg magát. Ezeken a cseréken belül született egy új.
Politikai forma, amelyben a hétköznapi férfiak és nők - pontosan azok, akiket a forradalom hagyományos leírásaiban leggyakrabban figyelmen kívül hagynak - a hatalom felemelő erejét élték át.
Breen újrateremti az áruk birodalmát, amely a tizennyolcadik század közepén átalakította a mindennapi életet. Az importált iparcikkek elárasztották a telepesek otthonát New Hampshire-től Georgiáig. A forradalom piactere elmagyarázza, hogy a politikai válság pillanatában az amerikaiak hogyan adtak politikai értelmet a boldogságra való törekvésnek, és hogyan tanulták meg, hogyan lehet az árukat a hatalomnak megfelelően beszéltetni.
