Értékelés:
A könyv mélyreható elemzést nyújt Jane Austen „Meggyőzés” című művéről, de a könyv hozzáférhetőségéről és célközönségéről eltérőek a vélemények. Míg egyes olvasók értékelik tudományos mélységét, mások szerint inkább tudományos tanulmányokhoz, mint alkalmi olvasóknak való.
Előnyök:A könyv értékes betekintést nyújt Austen írói folyamatába, és a tudósok körében nagyra értékelik. Néhány olvasó élvezetesnek találta, ha inkább elbeszélésként, mint tudományos szövegként közelíti meg.
Hátrányok:Sok olvasó úgy érzi, hogy a könyv túlságosan tudományos, és hogy elsősorban diákoknak vagy tudósoknak szól, így kevésbé vonzó az általános olvasók számára. Magas ára és korlátozott terjedelme szintén vitatéma volt.
(3 olvasói vélemény alapján)
Revolution Almost Beyond Expression - Jane Austen's Persuasion
Ha Jane Austen regényeit csak mint stilisztikai remekműveket dicsérjük, azzal megfosztjuk őket azoktól a történelmi, kulturális és irodalmi összefüggésektől, amelyek egyébként megvilágíthatnák őket. Jocelyn Harris elsősorban a Persuasion politikai, történelmi, szatirikus, aktívan intertextuális és mélyen szexualizált szövegére összpontosítva igyekszik összeegyeztetni a tartalom úgynevezett jelentéktelenségét a magas kanonikus státusszal, hiszen Austen valós és elképzelt világokkal való kölcsönhatásai bizonyítják, hogy újító, sőt, forradalmár volt.
Ez a könyv választ ad azokra a gyakori állításokra, amelyek szerint Austen tartalma korlátozott; hogy műveletlen és nő lévén csak öntudatlanul, realisztikusan és önéletrajzszerűen írhatott arról, amit ismert; hogy nemzeti és szexuális politikája reakciós volt; és hogy regényei főként a valóságtól való menedékként szolgálnak. Ezek az elképzelések Austen leveleinek szó szerinti olvasásából, a család szelíd, tanulatlan zseniként való ábrázolásából, valamint abból a feltételezésből eredtek, hogy nem tudott írni a napóleoni háborúkról. A Persuasiont azonban a háborúra és a békére való utalások egyaránt áthatják.
Harris azt sugallja, hogy a Meggyőződés válasz Walter Scott Emma című kritikájára, Austen Fanny Knight-tal folytatott levelezésére, Frances Burney A vándor című művének ellenséges kritikáira, a regényt ért kortárs támadásokra, valamint a Northanger Abbey című regényében a fikció saját védelmére. Austen az átdolgozásban önkritikusan hívja segítségül Byront, Shakespeare-t, Napóleont és Cookot, hogy módosítsa az angol férfiasság háborús konstrukcióit, például Southey Nelsonját. Hasonlóképpen, Scott első három regényének kritikája megerősíti, hogy az osztályhoz és a nemekhez való hozzáállása távolról sem reakciós.
A Persuasion feltárja Austen hazafiságát, úttörő líráját és a szexuális egyenlőséggel kapcsolatos reményeit. Bár Turnerhez hasonlóan Lyme-ot is magasztosnak és a változásra végletesen nyitottnak ábrázolja, a korabeli szatírára jellemző kegyetlen felháborodással támadja Bath-t, a halandóság és a korrupció által beárnyékolt várost. A Persuasion egy olyan társadalmat vázol fel, amely az érdemeken és az elosztó igazságosságon alapul, és amelynek a bánatból az örömbe való fordulása nem annyira a saját életéből, mint inkább Shakespeare kései tragikomédiáinak évszakonkénti feltámadásából, vallásos meggyőződéséből és a nemzet Waterloo utáni gyász és jubileum vegyes öröméből ered. Harris új információkra támaszkodva érvel amellett, hogy Austen kifelé forduló, intertextuálisan tudatos és figyelemre méltóan öntudatos szerző.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)