A fosztogatás védelmében: A polgárpukkasztás lázadó története

Olvasói vélemények

Vicky Osterweil könyve provokatív vitát folytat a fosztogatás, mint a rendszerszintű elnyomás elleni tiltakozás egyik formája történetéről és következményeiről, megvizsgálva a fosztogatás szerepét a társadalmi mozgalmakban a polgárjogi korszaktól a mai tiltakozásokig. Míg sok olvasó értéket talál a gondolatébresztő érvekben és a történelmi kontextusban, mások rosszul megírtnak és ideológiailag szélsőségesnek kritizálják.

A könyv jól kutatott, elgondolkodtató, és megkérdőjelezi az erőszakkal és a tiltakozással kapcsolatos hagyományos nézeteket. Új perspektívát nyújt a fosztogatás történelmi szerepéről és a társadalmi igazságossági mozgalmakkal való kapcsolatáról. Sok olvasó értékeli gazdag érveit és időszerűségét.

A kritikusok szerint a könyv rosszul van megírva, érvei öncáfolóak és ideológiailag szélsőségesek, és úgy vélik, hogy alig leplezett felhívás az erőszakra. Egyes kritikák szerint nem kínál koherens logikai elméleteket, és tele van ellentmondásokkal, többek között azzal, hogy antikapitalista nézeteket hirdet, miközben kereskedelmi céllal jelent meg.

(85 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

In Defense of Looting: A Riotous History of Uncivil Action

Könyv tartalma:

Egy radikális érv amellett, hogy miért a lázadás és a fosztogatás a fehér felsőbbrendűség lebontásának legerősebb eszköze.

A fosztogatás - az emberek tömegei nyilvánosan, nyíltan és közvetlenül lefoglalják a javakat - egyike a szélsőségesebb akcióknak, amelyek a társadalmi zavargások közepette történhetnek. Még az önmagukat radikálisnak vallók is elhatárolódnak a fosztogatóktól, attól tartva, hogy az erőszakos taktika rossz fényt vet a szélesebb mozgalomra.

Vicky Osterweil azonban ebben az ügyesen érvelő helyreigazításban azt állítja, hogy bár a fosztogatást gyakran becsmérlik a mai társadalomban, mégis a kapitalizmus és a fehér felsőbbrendűség lebontásának egyik legerősebb eszköze, és mindig is az volt. A javak ellopása és a tulajdon elpusztítása a vagyon újraelosztásának közvetlen eszköze, valamint a munkásosztály életének gyakorlati, azonnali javítása - nem beszélve arról, hogy pimasz üzenet a rendőrségnek, az államnak és az igazságtalan társadalomnak. Osterweil elmagyarázza, hogy a tulajdon és a tulajdonjog veleszületett igazságosságával kapcsolatos minden hitünk a feketék és a telepesek elnyomásának történelmére épül - ami azt jelenti, hogy a tulajdonjogba vetett hit eredendően, strukturálisan fehér felsőbbrendűségre vall.

A rabszolgalázadásoktól kezdve, amelyek társadalmi forradalmat indítottak el délen, egészen a közelmúltbeli #BlackLivesMatter és klímaváltozási mozgalmakig, Osterweil meggyőzően érvel a lázadás és a fosztogatás mint olyan fegyverek mellett, amelyek a status quo ellen hatnak, miközben felemelik a szegényeket és a marginalizáltakat. A fosztogatás védelmében a társadalmi változásokat kiváltó erőszakos tiltakozás története, a radikális aktivizmus meggyőző átfogalmazása, valamint a vagyon újraelosztásának, a tulajdonhoz való új viszonyulásnak és egy radikálisan átalakított társadalomnak a gyakorlati víziója.