Olvasói vélemények
Összegzés:Tom Burgis „The Looting Machine” című könyve Afrika erőforrásainak külföldi vállalatok és korrupt helyi vezetők általi kizsákmányolását és kifosztását vizsgálja. Részletesen megvizsgálja azokat a rendszerszintű problémákat, amelyek az erőforrásokban gazdag afrikai országok szegénységéhez vezetnek, és rávilágít a nyugati és a kínai érdekek bűnrészességére. Miközben a könyvet dicsérik a kutatás mélységéért és informatív meglátásaiért, kritikát is kap a sűrű írásmódja és szervezése miatt.
Előnyök:⬤ Mélyen kutatott és informatív; átfogó betekintést nyújt Afrika erőforrásainak kizsákmányolásába.
⬤ Rávilágít a külföldi vállalatok és a helyi vezetés bűnrészességére a szegénység fenntartásában.
⬤ Elérhető újságírói stílus a bonyolult témák közepette.
⬤ Szemfelnyitó viták a globális gazdasági rendszerről és annak Afrikára gyakorolt hatásáról.
⬤ Arra ösztönzi az olvasókat, hogy az egyenlőtlenséget befolyásoló szélesebb körű rendszerszintű kérdéseket vizsgálják meg.
Hátrányok:⬤ Sűrű és kihívásokkal teli írásmód, amelyet néhány olvasónak nehéz lehet követni.
⬤ Néhány kritika megemlíti, hogy a külföldi vállalati akciók nem kapnak kellő hangsúlyt, inkább a helyi korrupcióra helyezik a hangsúlyt.
⬤ Vegyes érzések a könyv szerkezetével kapcsolatban, jobb szervezést javasolnak.
⬤ Néhány olvasó szerint a könyv ismétlődik, és a fontos tartalom ellenére is nehézkes lehet az olvasása.
(75 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Looting Machine: Warlords, Oligarchs, Corporations, Smugglers, and the Theft of Africa's Wealth
Könyv tartalma:
A Financial Times 2015-ös év könyvei között
Az olaj, a gáz, a drágakövek, a fémek és a ritkaföldfémek kereskedelme pusztítást végez Afrikában. Azokban az években, amikor Brazília, India, Kína és a többi feltörekvő piac átalakította gazdaságát, Afrika nyersanyagállamait az ipari ellátási lánc alján maradtak. Miközben Afrika a világ szénhidrogén- és ásványkincs-tartalékainak mintegy 30 százalékát és a világ népességének 14 százalékát adja, a globális feldolgozóiparban való részesedése 2011-ben pontosan ott állt, ahol 2000-ben: 1 százalékon.
Tom Burgis első könyvében, A fosztogató gépezetben leleplezi az igazságot az afrikai fejlődési csodáról: az erőforrás-államok számára ez egy délibáb. Az olaj-, réz-, gyémánt-, arany- és koltánlelőhelyek kereskedők, bankárok, vállalati kitermelők és befektetők globális hálózatát vonzzák, akik a bosszúálló politikai kabinetekkel karöltve fosztogatják az államok értékeit. A nyersanyagfüggő gazdaságok szeszélyei pedig ugyanolyan gyorsan taszíthatják vissza Afrika új középosztályát a nyomorba, mint ahogyan kimászott belőle. A talaj a lábuk alatt olyan bizonytalan, mint egy kongói bányaakna.
Jólétük úgy elfolyhat, mint a nyersolaj egy eltört csővezetékből.
Ez a katasztrofális társadalmi szétesés nem pusztán Afrika gyarmati múltjának folytatása. A fosztogatás most úgy felgyorsul, mint még soha. Ahogy az afrikai erőforrások iránti globális kereslet növekszik, az afrikaiak egy maroknyi csoportja jogosan gazdagodik meg, de a nagy többség, akárcsak a kontinens egésze, megkopasztják. A kívülállók hajlamosak úgy gondolni Afrikára, mint a jótékonykodás nagy elszívójára. De ha közelebbről megnézzük az erőforrás-ipart, akkor Afrika és a világ többi része közötti kapcsolat egészen másképp fest. 2010-ben az Afrikából származó üzemanyag- és ásványkincsek exportja 333 milliárdot tett ki, ami több mint hétszerese az ellenkező irányú segélyek értékének. De ki kapta a pénzt? Minden egyes francia nő, aki belehal a szülésbe, 100-an halnak meg csak Nigerben, a volt francia gyarmaton, amelynek urániumából Franciaország atomreaktorai készülnek. Az olyan petro-államokban, mint Angola, a kormányzati bevételek háromnegyede az olajból származik. A kormányt nem az emberek finanszírozzák, ezért nem is tartozik nekik. Egy sor olyan afrikai ország, amelynek gazdasága a nyersanyagoktól függ, bérlőállam.
Népük nagyrészt jobbágyok. Az erőforrás-átok nem pusztán egy szerencsétlen gazdasági jelenség, egy megfoghatatlan erő terméke. Ami Afrika erőforrás-államaiban történik, az szisztematikus fosztogatás. Ahogy az áldozatoknak, úgy a kedvezményezetteknek is van nevük.
