A francia flotta

Olvasói vélemények

A könyv gyönyörűen illusztrált és jól kivitelezett, kiváló fényképekkel és elrendezéssel. Egyedülálló betekintést nyújt más művekben kevésbé tárgyalt témákba, bár a szerkesztés szenved a feliratok és a szöveg ismétlődésétől. Néhány területre, különösen a haditengerészeti veszteségekre vonatkozóan, részletesebb magyarázatokat lehetne fűzni.

⬤ Gyönyörű illusztrációk
⬤ kiváló gyártási minőség
⬤ egyedi témák
⬤ hasznos lábjegyzetek
⬤ kiegészíti a haditengerészet történetéről szóló meglévő műveket.

⬤ Ismétlések a feliratokban és a szövegben
⬤ a szerkesztésen lehetne javítani
⬤ hiányoznak a részletes magyarázatok néhány haditengerészeti veszteséggel kapcsolatban.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The French Fleet

Könyv tartalma:

„A könyv sok olyan dologgal foglalkozik, amelyekkel más művekben nem gyakran találkozunk, például a távolságmérő berendezésekkel vagy a francia flotta part menti logisztikájával.” - The NYMAS Review

Az 1870-1-es francia-porosz háború végén a francia haditengerészet megkezdte flottája átalakítását, a régi generációs hadihajókat gőzüzemű és vashajókra cserélte. A folyamat azonban lassú és rendszertelen volt, mivel kezdetben a hadseregnek adtak elsőbbséget. Ráadásul a Harmadik Köztársaság megalakulása a politikai és gazdasági instabilitás hosszú időszakához vezetett, ami kihatott a haditengerészeti és hajóépítési politikára. A francia haditengerészeti hajógyárak és magánhajógyárak elkötelezték magukat a vascladderekből, cirkálókból és kisebb hajókból álló flotta építése mellett, ami Franciaországot - legalábbis mennyiségileg - a második európai haditengerészeti hatalommá tette. A „Jeune Ècole” (Fiatal Iskola) stratégiai haditengerészeti koncepciójának megjelenése az 1880-as évek elején aztán megváltoztatta a hajóépítési prioritásokat, és a hangsúlyt a part menti torpedónaszádokra és cirkálókra helyezték, miközben a csatahajók építése lelassult. Ennek következtében a francia haditengerészet később valósította meg a dreadnought koncepciót, mint más európai haditengerészeti hatalmak, nevezetesen Nagy-Britannia és Németország.

Az 1904-es Entente Cordiale hozzájárult a kül-, haditengerészeti és hajóépítési politika további radikális változásaihoz, így az első világháború kitörésekor a francia flotta korlátozott számú dreadnoughttal, számos elavult páncélos cirkálóval, lenyűgöző torpedónaszádokkal és tengeralattjárókkal rendelkezett, amelyek hatékonysága azonban megkérdőjelezhető volt.

A könyv teljes áttekintést nyújt a francia haditengerészetről a Harmadik Köztársaság megalakulásától az első világháború végéig. A francia kül- és haditengerészeti politika, a hajógyárak és az ipari szervezet, a technológiai újítások, a hadműveletek és a hajóépítési programok mind-mind a kötet első részében kerülnek bemutatásra, míg a második, nagyobb terjedelmű rész a hadihajók különböző kategóriáira összpontosít, beleértve azok minőségi és mennyiségi fejlődését az 1871-1918 közötti időszakban, valamint a Nagy Háború alatti alkalmazásukat. Egy fejezetet szentel a haditengerészeti repülésnek is.

Ez a ritka és gondosan válogatott fényképekkel kiválóan illusztrált, nagyszabású új szakkönyv világos és részletes áttekintést nyújt a francia haditengerészetről ebben a korszakban, és fontos kiegészítője lesz a Seaforth kiadónál megjelent French Warships in the Age of Steam 1859-1914 című könyvnek.