A fúga

Olvasói vélemények

Gint Aras A fúga egy összetett, jól megírt regény, amely két család életét fonja össze a szerelem, az árulás és a generációkon átívelő túlélés témáin keresztül, egy Chicago környéki munkásnegyed hátterében. Az elbeszélés szerkezete zenei fúgát imitál, ami mélyebbé teszi a történetmesélést, bár a nem lineáris idősík és a sokrétű karakterívek miatt kihívást jelent. A karakterek gazdagon kidolgozottak és emlékezetesek, maradandó benyomást keltenek az olvasóban.

⬤ Jól felépített és epikus történetmesélés
⬤ mesteri karakterfejlődés
⬤ bonyolult, zenei fúgára emlékeztető elbeszélésszerkezet
⬤ mélyen magával ragadó és elgondolkodtató témák
⬤ gazdagon kidolgozott helyszínek és karakterek.

⬤ Nem könnyű olvasmány a bonyolult szerkezet és a nem lineáris idővonal miatt
⬤ egyes olvasóknak egyenetlen lehet a tempó, és az egyes karakterekre való nagyobb összpontosításra vágynak
⬤ a feloldást nem érzik kielégítőnek vagy lezárásnak.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Fugue

Könyv tartalma:

Több mint egy évtizedes börtönbüntetés után egy fiatal szobrász, Jurij Dilienko visszatér régi környékére, az illinois-i Ciceróba. A várost megfosztva találja sok olyan helytől, amelyet valaha ismert, miközben a város ismerős utcái, téglái és templomtornyai traumatikus fiatalkori emlékeit váltják ki belőle.

A lábadozás érdekében összegyűjtött fémhulladékból farag, de a városba érkezése hamarosan felkelti egy fiatal lány, Lita Avila kíváncsiságát. Vajon ez a visszahúzódó és furcsán csendes férfi, akinek művészete érzékeny, mégis intenzív, valóban bűnös lehet abban, hogy felgyújtotta és élve elégette szülei bungalóját? A Fúga egyszerre tisztelgés Nelson Algren városi zordsága és Leo Tolsztoj családi sagái előtt, a három generáción és több mint ötven éven átívelő igazi eposz, a chicagói irodalomtörténet új, jelentős alkotása.

A háború hatásait és a menekültek gyermekei által örökölt csendes, kísértő traumákat veszi számba. Gint Aras világos, mégis lírai prózája egy olyan történetet fon és sző, amelyben az emlékezet és a képzelet összeolvad, az idő száguld és vánszorog, az identitás pedig figyelmeztetés nélkül összeomlik és változik.