A függőség globalizációja: Tanulmány a szellem szegénységéről

Olvasói vélemények

A könyv a függőség sokrétű természetét vizsgálja, összekapcsolva azt az érzelmi traumával és a globalizáció és a szabadpiaci gazdaság által okozott társadalmi zavarokkal. Alexander amellett érvel, hogy a függőség a pszichoszociális integráció hiányának megküzdési mechanizmusa, és megkérdőjelezi azokat a hagyományos nézeteket, amelyek a függőséget kizárólag erkölcsi hibaként vagy betegségként definiálják. Bár a könyvet dicsérik mélysége és interdiszciplináris megközelítése miatt, egyes olvasók kritizálják, hogy a cím félrevezető, és azt sugallják, hogy Alexander érvei túlságosan leegyszerűsítik az összetett kérdéseket.

A könyv elgondolkodtató és jól kutatott, és egyedülálló perspektívát kínál a függőségről mint társadalmi-politikai kérdésről. Sok kritikus szerint a könyv felnyitja a szemet és tanulságos, értékes meglátásokat tartalmaz, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos nézeteket. A könyv erősen ajánlott a függőség mélyebb társadalmi vonatkozásai iránt érdeklődő olvasóknak, és különösen kiemelik, hogy a széles közönség számára is hozzáférhető.

Néhány olvasó úgy vélte, hogy a cím félrevezető, és hogy a bemutatott hipotézisek túlságosan leegyszerűsítőek vagy helytelenek. Kritika érte Alexander függőséggel kapcsolatos megoldási javaslatainak homályosságát és az átfogó biopszichoszociális perspektíva hiányát. Emellett néhány kritika megjegyezte, hogy a könyv fizikai állapotával is problémák vannak.

(32 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Globalization of Addiction: A Study in Poverty of the Spirit

Könyv tartalma:

A "The Globalization of Addiction" a függőség természetének radikális újragondolását mutatja be.

A tudományos orvostudomány kudarcot vallott a függőséggel kapcsolatban. Nincsenek megbízható módszerek a gyógyítására, megelőzésére vagy a fájdalom megszüntetésére. Nincs tartós konszenzus arról, hogy mi a függőség, mi okozza, vagy mit kellene tenni ellene. Eközben világszerte tovább növekszik. Ez a könyv amellett érvel, hogy a függőség megfékezésének kudarcát az okozza, hogy a 19. és 20. század hagyományos bölcsessége túlságosan egyoldalúan a szenvedő függő egyénre összpontosított. Bár a függőség nyilvánvalóan egyéni esetekben jelentkezik, előfordulása társadalmanként drámaian eltérő. Például előfordulhat, hogy egy társadalomban évszázadokig meglehetősen ritka, majd a törzsi kultúra pusztulásakor vagy egy magasan fejlett civilizáció összeomlásakor gyakorivá válik. Amikor a függőség általánossá válik egy társadalomban, az emberek nemcsak az alkohol és a drogok, hanem ezer más romboló törekvés rabjává válnak: a pénz, a hatalom, a diszfunkcionális kapcsolatok vagy a videojátékok rabjává. A függőség társadalmi perspektívája nem tagadja a függőséggel szembeni kiszolgáltatottság egyéni különbségeit, de a függőséget kiveszi a figyelem előteréből, mivel a társadalmi meghatározó tényezők sokkal erősebbek.

Ez a könyv megmutatja, hogy azok a társadalmi körülmények, amelyek egy meghódított törzsben vagy egy hanyatló civilizációban terjesztették a függőséget, a mai globalizálódó szabadpiaci társadalomba is beépültek. A szabadpiaci társadalom nagyszerű termelékenységű, de az embereket ellenállhatatlan nyomásnak teszi ki az individualizmus és a verseny irányába, elszakítva gazdagokat és szegényeket egyaránt azoktól a szoros társadalmi és lelki kötelékektől, amelyek normális esetben az emberi életet alkotják. Az emberek úgy alkalmazkodnak elszakítottságukhoz, hogy megtalálják a lehető legjobb pótlékokat a fenntartható társadalmi és lelki élethez, és a függőség túlságosan is jól szolgálja ezt a funkciót.

A könyv amellett érvel, hogy a növekvő függőségi problémára a leghatékonyabb válasz nem egyéni, hanem társadalmi és politikai jellegű. Egy ilyen megoldás nem tenné munkanélkülivé az orvosokat, pszichológusokat, szociális munkásokat, rendőröket és papokat, hanem gyakorlatukat egy nagyobb társadalmi projektbe illesztené be. A projekt lényege, hogy a társadalmat kellő erővel és képzelőerővel alakítsuk át, hogy az emberek képesek legyenek társadalmi integrációt és értelmet találni a mindennapi életben. Akkor nagy számban nem lenne szükségük arra, hogy belső ürességüket függőségekkel töltsék ki.