A függőség mint kötődési zavar

Olvasói vélemények

A könyv átfogóan vizsgálja a függőséget a kötődéselmélet szemszögéből, feltárva, hogy a bizonytalan kötődések hogyan vezethetnek olyan egészségtelen megküzdési mechanizmusokhoz, mint a kábítószerrel való visszaélés. Sok olvasó találta tanulságosnak és hozzáférhetőnek, különösen a szenvedélybetegségből való felépülés területén dolgozók számára. Néhányan azonban kritizálták, hogy túlságosan az Anonim Alkoholistákra összpontosít, és nem elég mélyreható a kötődéselmélet feltárása.

⬤ Hozzáférhető írásmód, amely mind a szakemberek, mind a tájékozott laikusok számára alkalmas.
⬤ Új nézőpontot kínál a függőséggel kapcsolatban, összekapcsolva azt a kötődéselmélettel.
⬤ Segít az olvasóknak megérteni a függőség mögöttes problémáit, és megoldásokat kínál.
⬤ Terapeuták és a függőséggel foglalkozó szakemberek által kiemelten ajánlott.
⬤ Értékes meglátásokat nyújt mind a függőségből való felépüléshez, mind a személyes megértéshez.

⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy nem mélyül el eléggé a kötődéselméletben, és túlságosan az Anonim Alkoholistákra koncentrál.
⬤ A kritikusok szerint redundáns és rosszul szerkesztett.
⬤ Nem vonzó azok számára, akiknek jelentős előzetes ismereteik vannak a kötődéselméletről.
⬤ Néhányan túlságosan leegyszerűsítőnek tartották, mivel a szülői problémákat okolja a függőségért, anélkül, hogy más tényezőket figyelembe venne.
⬤ Több olvasó megjegyezte, hogy a bonyolult terminológia miatt szükség lenne egy szótárra.

(30 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Addiction as an Attachment Disorder

Könyv tartalma:

Az előszóból: "A függőség az önszabályozás zavara. A függőséget okozó anyagoktól függővé váló egyének nem képesek szabályozni érzelmeiket, öngondoskodásukat, önbecsülésüket és kapcsolataikat.

Ebben a monumentális és tanulságos szövegben Philip Flores kitér mindazokra az okokra, amelyek miatt ez így van. De éppen az interperszonális kapcsolatok területén teszi világossá, hogy a szerhasználati zavarokra (SUD) fogékony egyének miért különösen sérülékenyek. A függőségre mint kötődési zavarra helyezett hangsúlya elsősorban azért fontos, mert átfogó tudományos és klinikai betekintést nyújt abba, hogy egyes sérülékeny egyéneknek miért van olyan kétségbeesett szükségük arra, hogy az emberi megoldásokat és kapcsolatokat kémiai megoldásokkal helyettesítsék.

A Flores által a függőségről mint kötődési zavarról alkotott paradigma erőssége az, hogy ez egy olyan elmélet, amely hatékonyan és bölcsen irányítja a kezelést, ugyanakkor a megfelelő végrehajtás vagy gyakorlás esetén a kezelés rezonál az elméletre és tovább erősíti azt. Flores munkája itt rendkívüli, mert takarékos és világos nyelvezetben jelentős mértékben járul hozzá a hatékony pszichoterápia szakirodalmához és gyakorlatához általában, és különösen a függőségek hatékony pszichoterápiájához. Betölti az elmélet és a gyakorlat közötti összes rést, kitérve azokra a széleskörű és átfogó kérdésekre, amelyeket a gyakorlat és az empirikus eredmények tanítanak az AA, a csoportterápia és az egyéni pszichoterápia kritikus összetevőiről.

Ez egy jól elvégzett munka, mert segít a hallgatóknak és a tapasztalt klinikusoknak egyaránt, hogy mindig szem előtt tartsák, hogyan viszik emberségüket mások bajába és szenvedésébe. A függőségről mint kötődési zavarról szóló elmélete különösen világossá teszi, hogy ez mennyire különösen fontos a szenvedélybetegségben szenvedők számára. ' - Edward J.

Khantzian, M. D., a Harvard Medical School pszichiátria klinikai professzora.