A Füstös Isten, avagy utazás a belső világba

Olvasói vélemények

A „Füstös Isten” című könyv egy rövid, magával ragadó történet, amely a belső Föld és lakóinak gondolatát tárja fel Olaf Jansen történetén keresztül, aki megosztotta tapasztalatait a szerzővel. Az olvasók lebilincselőnek és fantáziadúsnak találják az elbeszélést, bár a hitelességéről és a részletességéről megoszlanak a vélemények.

⬤ Könnyű és élvezetes olvasmány.
⬤ Magával ragadó és lebilincselő történet, amely fenntartja az olvasó érdeklődését.
⬤ Érdekes témák a belső földi hagyományokkal kapcsolatban.
⬤ Sok olvasó értékelte a rövidséget, és úgy találta, hogy gyorsan végigolvasta.
⬤ Néhány kritika kiemeli a borító és az illusztrációk minőségét.

⬤ A könyv nagyon rövid, ami néhány olvasót arra késztet, hogy részletesebb tartalomra vágyjon.
⬤ A kézzelfogható bizonyítékok vagy a hitelesség hiánya a történetben szereplő állításokhoz, ami néhány olvasót szkeptikusan hagyott.
⬤ Az elbeszélés olyan homályos utalásokat tartalmaz, amelyek egyesek számára nem biztos, hogy javítják a történetet.
⬤ Egyes kiadásokból hiányoznak az illusztrációk, amelyek a keménykötésű változatokban jelen voltak.

(154 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Smoky God or, A Voyage to the Inner World

Könyv tartalma:

A Füstös Isten, avagy utazás a Föld belsejébe című regény Willis George Emerson 1908-ban megjelent regénye, amely egy Olaf Jansen nevű norvég tengerész igaz történetét mutatja be, és azt magyarázza el, hogyan hajózott át Jansen csónakjával a Föld belsejébe vezető bejáraton az Északi-sarkon. A történet egy földalatti civilizációról szóló korai történetként figyelemre méltó.

Jansen két évig élt egy földalatti kolóniahálózat lakóival, akik - Emerson írása szerint - 12 láb magasak voltak, és akiknek világát egy "füstös" központi nap világította meg. Fővárosuk állítólag az eredeti Édenkert volt.

Más szerzők későbbi művei, például az Agartha - A földalatti városok titkai, a Jansen által megismert civilizációt Agarthával (egy mitikus földalatti várossal) azonosították, bár Emerson nem használta ezt a nevet. (wikipedia.org)