A Gázai övezetnek nyújtott külföldi segélyek a gyámság és a fejlesztés visszafejlesztése között

Eredeti címe:

Foreign Aid to the Gaza Strip Between Trusteeship and De-Development

Könyv tartalma:

A könyv a Gázai övezet palesztin lakosságának nyújtott segélyek hatását vizsgálja az 1993-as oslói megállapodástól 2013-ig. Megpróbál túllépni azon az általános felfogáson, hogy az izraeli megszállás az ellenőrzés és a fejlesztés visszafejlesztésének fő eszköze, és inkább megpróbálja megvizsgálni ezeket a szempontokat és azokat a dinamikákat, amelyek a külföldi segélyszállítást övezték a területen. Társadalmi-gazdasági szinten a könyv azt vizsgálja, hogy a donorok által a békepartnerként való meghatározás hogyan súlyosbította a Gázai övezet palesztin lakosságán belüli társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket. A könyv azt is megvizsgálja, hogy a külföldi segélyeket hogyan használták fel bizonyos csoportok politikai, és ezen keresztül társadalmi és gazdasági előretörésének eszközeként. Ezért a könyv megkísérli megvizsgálni az ebből eredő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket a Gázai övezet palesztin társadalmán belül.

A könyv a vagyonkezelőség koncepcióját alkalmazza. E koncepció szerint a könyv azzal érvel, hogy a segélyszervezetek hogyan használják a fejlesztési támogatást arra, hogy a fejletlen népek felett az ellenőrzés és a kormányzás formáit alkalmazzák. A könyv azt is vizsgálja, hogy a vagyonkezelői jog hogyan működik azon általános feltételezés alapján, hogy a fejlesztési beavatkozás célja a) az elmaradott népek segítése társadalmi-gazdasági problémáik leküzdésében; b) a fejlett népek védelme a többletemberektől (elmaradottaktól), akiket a fejlett világra nézve fenyegetésnek tekintenek, ezért van szükség a fejlesztési beavatkozásra.

A könyv a Gázai övezet palesztin lakossága feletti ellenőrzés kiterjesztését is vizsgálja a külföldi segélyek Palesztin Hatóságon, a nem kormányzati szervezeteken és az UNRWA-n keresztül történő eljuttatásának vizsgálatával. Azt javasolja, hogy a "partner a békéért" paradigma, amely alapvetően a nyugati ajtók és a Palesztin Hatóság közötti kapcsolatot szabályozta, azt mutatja, hogy a Palesztin Hatóságnak olyan biztonsági érdekeket kellett teljesítenie, amelyek leginkább Izrael érdekeit szolgálják, nem pedig a palesztinokét.