Értékelés:
A könyv alaposan kutatott történetet nyújt arról, hogy az üzleti elit hogyan építette le módszeresen a New Deal reformjait az 1970-es években, ami az egyenlőtlenségek növekedéséhez és az amerikai politika polarizálódásához vezetett. Azt állítja, hogy a gazdag elitek által alkalmazott stratégiák biztosították hatalmukat és vagyonuk koncentrációját, és ennek következményei még ma is érezhetők. A szerző hangsúlyozza a történelmi kontextust, a két politikai párt szerepét, valamint az események megértésének fontosságát a jelenlegi társadalmi-politikai dinamika megértéséhez.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és dokumentált
⬤ világos, szakzsargonmentes írás
⬤ a politikai változások meggyőző elemzését nyújtja
⬤ foglalkozik a közelmúlt történelmével és a releváns politikai stratégiával
⬤ hangsúlyozza mind a republikánus, mind a demokrata kormányzat szerepét
⬤ meglepő felfedezéseket kínál az újonnan hozzáférhető dokumentumokból
⬤ kiemeli a kortárs politikára gyakorolt hatásokat.
⬤ Egyes olvasók számára kihívást jelenthet a téma
⬤ nem biztos, hogy teljesen kielégíti azokat, akik az egyes politikai nézetek mélyebb kritikáját keresik
⬤ előfordulhat, hogy bizonyos politikai pártokkal szembeni elfogultságot érzékelnek.
(6 olvasói vélemény alapján)
Revolt of the Rich: How the Politics of the 1970s Widened America's Class Divide
Az egyenlőtlenség az Egyesült Államokban elképesztő méreteket öltött, és a vagyon nagy része a leggazdagabbak kezében van. Hogyan volt lehetséges egy ilyen drámai elmozdulás egy szűk elit javára egy demokratikus társadalomban? David N. Gibbs feltárja azokat az erőket, amelyek a szabad piacgazdaság és a vagyonkoncentráció felé fordulás irányába alakították, és ezek gyökereit az 1970-es években találja meg. Azt állítja, hogy ennek az időszaknak a politikai átalakulásai a "gazdagok lázadásából" fakadtak, akik osztályérdekeik védelmét az amerikai közvélemény rovására hajtották végre.
Kiterjedt levéltári kutatásokra támaszkodva Gibbs megvizsgálja, hogy az elitek hogyan hoztak létre széles körű koalíciókat, amelyek összehozták az üzleti konzervatívokat, a szociális hagyományőrzőket és a militaristákat. A csúcson Richard Nixon kormánya csendben sürgette a vállalatvezetőket, hogy finanszírozzák a konzervatív agytrösztöket, és szövetségi ügynökségekbe szabadpiaci közgazdászokat küldött. Még Jimmy Carter látszólag liberális kormánya is deregulációt hozott a pénzügyi szektorban, valamint súlyos megszorító intézkedéseket vezetett be, amelyek a munkásosztály életszínvonalát sújtották. Egy erőteljes befolyásolási kampányon keresztül az akadémikusok és értelmiségiek a laissez-faire-t adták el a politikai döntéshozóknak és a nyilvánosságnak, igazolva az ipar deregulációjára, a szociális kiadások csökkentésére, a szervezett munkásság megfékezésére és a munkahelyek offshore-ba telepítésére vonatkozó döntéseket, a tengerentúli katonai beavatkozások kiterjesztése mellett.
A Gazdagok lázadása új megvilágításba helyezi azokat a politikai szövetségeket és politikai döntéseket, amelyek a játékteret az ultragazdagok felé billentették, és feltárja a mai éles egyenlőtlenségek eredetét.
