Wealth and the Material World in the Old English Alfredian Corpus
A hagyományosan Nagy Alfrédnak tulajdonított óangol prózai fordítások (Gergely Regula pastorialisának, Boethuis De consolation philosophiae című művének, Augstine Soliloquiájának és az első ötven zsoltárnak a változatai) az anyagi világtól való elszakadást sürgetik; ennek ellenére annak ingóságai, a drága kincsektől a mindennapi tárgyakig, bőven megtalálhatóak bennük.
Ez a könyv ezeket az eredeti és ötletes fordításokat materialista szemszögből olvassa, olyan különböző megközelítésekre támaszkodva, mint a dologelmélet és Augustinus használati és élvezeti elvei. Az anyagra összpontosítva a fordítások e csoportjának új értelmezését kínálja, kiemelve az anyagi világhoz fűződő összetett, gyakran ellentmondásos viszonyukat.
Megmutatja, hogy a költői hagyományhoz hasonlóan a gazdagság az alfredista irodalomban sem egyszerűen eszköz, amelyet használni kell, vagy valami, amit feleslegesen élvezni; e két statikus kettősségtől eltávolodva inkább azt mutatja meg, hogy a gazdagság áramlat, amely horizontálisan az emberek közötti ajándékcsereként, vertikálisan pedig a föld és az ég közötti üdvözítő áramlatként áramlik. A prózai fordítások más óangol költemények, többek között a Beowulf, A vándor, A tengerész, az Exeteri könyvrejtvények és a Rood álma összefüggésében helyezkednek el.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)