Értékelés:
Fareed Zakaria „A gazdagságtól a hatalomig” című könyve az amerikai külpolitika fejlődését vizsgálja 1865 és 1908 között, és a realizmus módosított elméletét, az államközpontú realizmust javasolja. A könyv elmélyül a történelmi kontextusban és az amerikai kormányzati ágak közötti viszonyban, és célja, hogy megmagyarázza azokat a tényezőket, amelyek az Egyesült Államokat nagyhatalommá tették, miközben a hagyományos külpolitikai elméleteket is tárgyalja.
Előnyök:⬤ Az államközpontú realizmuson keresztül új nézőpontot kínál a külpolitikáról
⬤ átfogó áttekintést nyújt a polgárháború utáni amerikai történelemről
⬤ közérthető írás, amely nem igényel előzetes külpolitikai elméleti ismereteket
⬤ elgondolkodtató és lebilincselő a nemzetközi kapcsolatok iránt érdeklődő olvasók számára.
⬤ Egyes olvasók száraznak és kihívónak találják a tudományos hangnemet
⬤ kritikák Zakaria védekező realizmusról vallott nézeteivel kapcsolatban
⬤ egyes részek lassú tempójúak vagy sűrűek lehetnek
⬤ nem alkalmas alkalmi olvasmánynak vagy „tengerparti irodalomnak”
⬤ egyes vélemények szerint elméleti hozzájárulásaiból hiányzik az újszerűség.
(15 olvasói vélemény alapján)
From Wealth to Power: The Unusual Origins of America's World Role
Mitől válnak a gazdag nemzetek nagyhatalmakká? Hogyan kezdik a gazdag országok kiterjeszteni befolyásukat külföldre? Ezek a kérdések létfontosságúak a nemzetközi politika instabilitásának egyik legfontosabb forrásának, egy új hatalom megjelenésének megértéséhez. A Gazdagságtól a hatalomig című könyvében Fareed Zakaria a modern történelem legrejtélyesebb felemelkedő hatalmi esetét - az Egyesült Államokét - vizsgálva keresi a választ ezekre a kérdésekre.
Ha a gazdag nemzetek rendszeresen nagyhatalmakká válnak, kérdezi Zakaria, akkor hogyan magyarázzuk az Egyesült Államok különös tétlenségét a tizenkilencedik század végén? 1885-re az USA volt a világ leggazdagabb országa. Mégis, minden katonai, politikai és diplomáciai mércével mérve kisebb hatalom volt. Ennek az ellentmondásnak a magyarázatához Zakaria az 1865 és 1908 közötti esetek széles skáláját veszi számba, amikor az Egyesült Államok olyan különböző helyeken fontolgatta befolyásának kiterjesztését, mint Kanada, a Dominikai Köztársaság és Izland. A nemzetközi kapcsolatok realista elméletével összhangban azzal érvel, hogy az elnök és kormánya akkor próbálta növelni az ország politikai befolyását külföldön, amikor a nemzet relatív gazdasági erejének növekedését látta. De gyakran vissza kellett fogniuk terjeszkedési terveiket, mutatja be, mert nem volt olyan erős központi kormány, amely ezt a gazdasági hatalmat külpolitikai célokra tudta volna hasznosítani. Amerika szokatlan hatalom volt - egy erős nemzet gyenge állammal. Csak a század végéig, amikor a hatalom az államoktól a szövetségi kormányzatra, a törvényhozásról pedig a végrehajtó hatalomra szállt át, vált lehetővé, hogy a washingtoni vezetők a nemzet erőforrásait a nemzetközi befolyás érdekében mozgósítsák.
Zakaria a nemzeti hatalom és az állami struktúra közötti feszültség feltárása megváltoztatja az új hatalmak megjelenésének megítélését, és elmélyíti Amerika kivételes történelmének megértését.
-- "Choice".
