A gazdasági gondolkodás története

Olvasói vélemények

A könyvet általában jó fogadtatásban részesítették, mivel tömör bevezetést nyújt a közgazdasági gondolkodásba, ami különösen a kezdők számára hasznos. Néhány recenzens azonban úgy találja, hogy hiányzik belőle a teljesség és a szervezettség, ami nehézséget okoz az anyag megértésében.

Tömör és könnyen olvasható, hatékony szervezés a főbb gondolkodási irányzatok köré, éleslátó elemzés, kezdők számára hasznos, áttekinthetősége és a közgazdasági alapismeretek megalapozása miatt ajánlott.

Egyesek szerint túlságosan leegyszerűsítő és nem átfogó, ami zavart okoz; az egyik kritikus úgy vélte, hogy nem igazi bevezetés a közgazdasági gondolkodásba, és kritizálta a tartalom szervezését.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A History of Economic Thought

Könyv tartalma:

A szisztematikus gazdasági eszmék fejlődésének üdítő tanulmánya

A közgazdaságtan nagy eszméinek tanulmányozása önmagában is örökös szellemi varázslat. Gyakorlati jelentőséggel is bírhat, amint arra a 2007-ben kezdődött globális gazdasági visszaesés is emlékeztet bennünket. A közgazdaságtani intézményrendszer több évtizeden át elutasítóan viszonyult a keynesiánizmushoz, azzal érvelve, hogy a világ túllépett azon a depressziós közgazdaságtanon, amellyel ez az elmélet foglalkozott. A keynesi közgazdaságtan azonban mostanában újra visszatér, amikor a kormányok megpróbálnak politikai válaszokat megfogalmazni a huszonegyedik század első évtizedének nagy recessziójára.

Sok olyan kérdés, amellyel a közgazdászok a múltban szembesültek, még mindig velünk van. Az olyan emberek elméletei és módszerei, mint Adam Smith, T. R. Malthus, David Ricardo, J. S. Mill, Karl Marx, Alfred Marshall és J. M. Keynes gyakran ma is relevánsak számunkra - és mindig tanulhatunk a hibáikból.

Barber professzor ösztönző elemzésében számos fontos közgazdász gondolkodását értékeli mind a korabeli kérdések, mind a modern közgazdasági gondolkodás szempontjából. A legnagyobb képviselőkre koncentrálva rávilágít a közgazdasági gondolkodás négy fő iskolájának - a klasszikus, a marxi, a neoklasszikus és a keynesiánus - központi tulajdonságaira, és rámutat, hogy bár e hagyományok mindegyike a gazdasági fejlődés különböző szakaszában gyökerezik, mindannyian képesek betekintést nyújtani a modern közgazdaságtan visszatérő problémáiba.