A gerenda repülése: Az amerikai légiposta korai légitársaságainak navigációja, 1917-1941

Olvasói vélemények

A könyv átfogó áttekintést nyújt a korai légi navigációról, és nagy hangsúlyt fektet a történelemre. Az olvasók értékelik a részletes beszámolókat és a korai technológia bemutatását, de több személyes történetre és kevesebb szakzsargonra vágynak. Összességében jó fogadtatásban részesül az információk mélysége és a lebilincselő írásmód miatt.

Jól kutatott és informatív a korai repülésről és navigációról. Magával ragadó történetmesélés, amely magával ragadja a repülés szerelmeseit. Betekintést nyújt a modern navigációs rendszerek alapjait megteremtő technológiába és történelembe. Kifejezetten ajánlott pilótáknak és a repüléstörténet iránt érdeklődőknek.

Nagy hangsúlyt fektet a történelmi tényekre, és kevésbé a kalandos repülési történetekre. Néhány technikai magyarázat kihívást jelenthet a repülési terminológiát nem ismerő olvasók számára. A technológiai leírások mellé több személyes anekdota kívánatos.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Flying the Beam: Navigating the Early US Airmail Airways, 1917-1941

Könyv tartalma:

Mivel Észak-Amerikában a légi közlekedés a mindennapi élet szerves része, hajlamosak vagyunk természetesnek venni az ezt lehetővé tevő infrastruktúrát. A polgári légi közlekedés rendszerei, szabályai és technológiái azonban valójában több évtizedes kísérletezés és politikai tárgyalás eredménye, amelyek nagy része a légiposta, mint a repülőgépek első, kereskedelmi szempontból fenntartható felhasználásának kifejlesztéséhez kapcsolódik.

Ez a könyv az 1920-as évek világított légikötőitől kezdve a második világháború idejére kialakított rádiónavigációs rendszeren át a kezdeti amerikai légiközlekedési rendszerek koncepciójának kialakítását és végső kiépítését tárja fel. A legkorábbi légipostapilóták merész hőstettei jól dokumentáltak, de az alaptörténet, hogy a téglaépítés, a rádiókutatás és -fejlesztés, a térképek és térképek készítése, valamint a repülés egyéb, kevésbé csillogó aspektusai hogyan járultak hozzá a mai rendszerhez, kevéssé van tanulmányozva. A Flying the Beam című könyv az amerikai légipostai légi navigáció fejlődését követi nyomon 1917-től 1941-ig.

A kronologikusan felépített könyv korabeli dokumentumokra, pilóták visszaemlékezéseire és a tájban fennmaradt, fennmaradt anyagmaradványok első kézből történő vizsgálatára támaszkodva követi nyomon a rendszer fejlődését. A szerző bemutatja, hogy a csak jó időben lehetséges vizuális terepjáró navigációt hogyan fejlesztették át a minden időjárási körülmények közötti "vakrepüléssé".

A "vasútvonalak és folyók követésének" nappali technikáját kiegészítették az országot átszelő világítótornyok (később rádiótornyok váltották fel) sorozatával, amelyek lehetővé tették az éjszakai átrepülést a hosszú távú útvonalakon, például a New York és San Francisco közötti útvonalon. Bár a mai légiközlekedési rendszer messze túlnyúlik az USA kontinentális részén, és digitális technológiákon alapul, a pilóták helyről helyre történő navigálása alapvetően ugyanazt az infrastruktúrát és eljárásokat használja, amelyeket majdnem egy évszázaddal korábban vezettek be.

Bár a navigációs elektronika sokat változott az évek során, a tényleges "sugárrepülés" nagyon keveset változott.