A gerillaharcról

Olvasói vélemények

Mao Zedong „A gerillaharcról” című könyvét a katonai stratégiáról és a gerillaharcról szóló klasszikus szövegnek tekintik, amelyet egyenes és tanulságos megközelítése miatt dicsérnek. Bár a könyv alapvető fogalmakat mutat be, amelyek nélkülözhetetlenek a lázadás és az irreguláris konfliktusok megértéséhez, egyes olvasók kritizálják egyszerűsége és a kortárs konfliktusokra vonatkozó korlátai miatt. Összességében a könyv a kiadása és az árazása során tapasztalt hibák ellenére is erősen ajánlott a hadtörténelem és a stratégia iránt érdeklődők számára.

⬤ Informatív és könnyen érthető, így a katonai vezetők és követők számára is hozzáférhető.
⬤ Rövid terjedelme lehetővé teszi a gyors, néhány ülésben történő olvasást.
⬤ A gerillahadviselés olyan alapelveit tartalmazza, amelyek ma is aktuálisak.
⬤ Dicsérik történelmi jelentőségéért és a felkelőtaktikák gyakorlati meglátásaiért.
⬤ Egyes kiadások a fordító értékes jegyzeteit tartalmazzák, amelyek fokozzák az olvasás élményét.

⬤ Kritizálták, hogy túlságosan leegyszerűsítő és nem elég mélyreható; egyes olvasók úgy érezték, hogy bizonyos részek kihagyhatók.
⬤ A kiadási hibák, mint például a gépelési hibák, rontották az olvasás élményét.
⬤ Egyes olvasók szerint a könyv elavult nézőpontokat tükröz, amelyek nem feltétlenül érvényesek a modern gerillaharcos kontextusban.
⬤ Elsősorban Mao sajátos kínai tapasztalataira összpontosít, ami korlátozza a más régiókra vagy körülményekre való alkalmazhatóságát.

(67 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

On Guerrilla Warfare

Könyv tartalma:

Korunk egyik legnagyobb hatású dokumentuma, Mao Ce-tung pamfletje a gerillaharcról a világ elmaradott és feltörekvő térségeiben a forradalom megvívásának alapvető tankönyvévé vált.

Felismerve az agrár- és városi társadalmak közötti alapvető különbségeket, Mao olyan unortodox stratégiákat javasolt, amelyek a hiányosságokat előnyökké alakítják: a szimpatikus paraszti lakosság által biztosított hírszerzési információk felhasználása; a megtévesztés, a mobilitás és a meglepetésszerűség helyettesítése a nagyobb tűzerővel; a visszavonulás támadó lépésként való felhasználása; és a lakosságnak a harc ideológiai alapjaira való oktatása. A hadviselésnek ezt a radikálisan új megközelítését, amelyet a dzsungelekben és hegyekben a helyi lakosság által szorosan támogatott mozgékony gerillacsapatok folytatnak, más forradalmi vezetők is átvették Ho Chi Minh-től Che Guevaráig.

Mao 1937-ben írta a gerillaharcról szólót, miközben visszavonult, miután tíz évig harcolt Csang Kaj-sek nacionalista hadseregével. Tizenkét évvel később a nacionalista kínaiakat elűzték a szárazföldről, és Mao megszilárdította uralmát egy új nemzet felett, miután a forradalmi gerillaharcról szóló elméleteit próbára tette.

A fennálló kormányok lassan felismerték, hogy meg kell érteniük és ki kell dolgozniuk eszközöket a hadviselés ezen új módszere ellen. Samuel B. Griffith klasszikus fordítása széles körben hozzáférhetővé teszi Mao értekezését, és átfogó bevezetőt tartalmaz, amely bemutatja Maót, elemzi a gerillahadviselés természetét és módját, és megvizsgálja annak következményeit az amerikai politikára nézve.