The Gleissberg Extinction
Wolfgang Gleissberg német csillagász a napfolttevékenységet elemezve felfedezte, hogy a napciklus százévente bekövetkező, életveszélyes kitörése az elmúlt háromezer évben rendszeresen ismétlődött.
A Gleissberg-féle százéves Gleissberg-tömegkitörésből származó súlyos sugárzás 2045-ben éri majd a Földet és a bolygókat.
Az energiaellátás és az attól függő elektromos gépek pusztulása biztos következmény. A műholdas navigációs rendszerek fel fognak égni.
Az amerikai elnök azt követelte, hogy az ember 2045-re szálljon le a Marsra, annak ellenére, hogy a rakétahajtású küldetés végzetes lesz.
Ettől függetlenül brit és francia mérnökök nukleáris fúzióval működő űrhajókat építettek, hogy a Mars-rakéta útidejét nyolc hónapról öt napra csökkentsék.
A brit tesztrepülések során a Föld körüli pályán álló Langrange-pontokból származó idegen interferenciát tapasztaltak, de a Mars körüli pályára történő tesztrepülés sikeres volt.
2045-ben a Nap felszíne kitör, elpusztítva minden elektromos áramforrást, kábelt, gépet, műholdat és minden megújuló szél- és napgenerátort.
A földkéreg meggyengül. A vulkánok felrobbannak. Hamu borítja be a Földet. Az élelmiszer, a víz és a közlekedés megszűnik.
A Gleissberg-kihalás megkezdődött.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)