A globális egészségügy kormányzása: Ki irányítja a világot és miért?

Olvasói vélemények

Chelsea Clinton „A globális egészségügy kormányzása” című könyvének kritikái túlnyomórészt negatívak, sok olvasó kritizálja a könyv minőségét, mélységét és relevanciáját. Noha néhányan kiemelik a könyv egyedi nézőpontját, a többség szerint a könyv rosszul megírt, tartalmatlan és nem lebilincselő.

Néhány olvasó értékeli a globális egészségügyi fejlesztések fontos perspektíváját, és váratlan helyzetekben hasznosnak találja, ami humoros vagy ironikus elismerést jelez. Néhányan felvetették, hogy a cikk potenciálisan betekintést nyújthat a köz- és magánszféra egészségügyi partnerségébe.

A könyvet sok kritika éri, mivel rosszul van megírva és nem elég mélyreható, sok kritikus szerint nem ad választ a fontos kérdésekre. Az olvasók unalmasnak és irrelevánsnak írják le, bonyolult prózával, amely nem talál visszhangra a célközönségnél. Vannak olyan megjegyzések, amelyek szerint a könyv időpocsékolás, és azt javasolják, hogy ajtótámaszként vagy viccajándékként kellene használni.

(88 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Governing Global Health: Who Runs the World and Why?

Könyv tartalma:

Az elmúlt néhány évtizedben a globális egészségügyre összpontosító nemzetközi szervezetek száma jelentősen megnőtt. Az AIDS, a SARS, a malária és az Ebola felszámolására vagy terjedésének megfékezésére irányuló kampányok a globálisan orientált egészségügyi szervezetek növekvő jelentőségéről tanúskodnak. Ezek a szervezetek lehetnek nemzeti, regionális, nemzetközi vagy akár nem állami szervezetek - mint például a Medicins Sans Frontieres. A globális egészségügyi kormányzás egyik legfontosabb legújabb tendenciája azonban a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) felemelkedése, amelyekben magán nem kormányzati szervezetek, profitorientált vállalkozások és különböző más társadalmi vállalkozók kéz a kézben dolgoznak a kormányokkal az egyes betegségek elleni küzdelemben. Ennek a fejlődésnek az egyik fő mozgatórugója az a széles körben elterjedt meggyőződés, hogy a PPP-k az összefogás révén hatékonyabban támadják meg az egészségügyi problémákat és finanszírozzák a közös erőfeszítéseket, mint más rendszerek.

Amint azt Chelsea Clinton és Devi Sridhar a Governing Global Health című könyvében bemutatja, ezek a partnerségek nem csak a fertőző betegségek elleni küzdelemben fontosak.

Ezek a projektek az egészségügyön túl számos más súlyos globális egészségügyi kihívásra és kérdésre is megoldást kínálnak. De mit tudunk valójában a PPP-k elszámoltathatóságáról és hatékonyságáról a hagyományos multilaterális partnerségekhez képest? Clinton és Sridhar szerint nagyon keveset tudunk, mert a tudósok nem gyűjtöttek elég adatot, illetve nem dolgoztak ki hatékony módszereket az értékelésükre - egészen mostanáig. Elemzésükben a modell erősségeit és gyengeségeit egyaránt feltárták. A megbízó-ügynök elméletet alkalmazva, amelyben a kormányok a különböző típusú nemzetközi ügynököket irányító megbízók, közelebbről megvizsgálnak két nagy PPP-t - a HIV/AIDS, a TBC és a malária elleni küzdelem globális alapját és a GAVI Alliance-t -, valamint két nagy hagyományosabb nemzetközi szervezetet - az Egészségügyi Világszervezetet és a Világbankot.

A világpolitika egyik legsürgetőbb témájának kiegyensúlyozott és alapos empirikus elemzése, a Governing Global Health átformálja a megértésünket arról, hogy a szervezetek hogyan tudják hatékonyabban megakadályozni a fertőző betegségek, például az AIDS terjedését, és csökkenteni az olyan elterjedt krónikus egészségügyi problémákat, mint az alultápláltság.