Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Global Capitalism and the Crisis of Democracy
A demokrácia válságban van, Ferguson utcáitól a görögországi küzdelmekig. Világszerte milliók szenvednek a neoliberalizmus és a megszorítások miatt, de képtelenek arra kényszeríteni kormányaikat, hogy foglalkozzanak szükségleteikkel.
A demokrácia alapvetően az állam, a piacok és a civil társadalom közötti kapcsolatokról szól. Az ezen intézmények bármelyikének működésének mesterséges elnyomására tett kísérletek politikai, társadalmi és gazdasági problémákhoz vezetnek, amelyek feloldhatatlan ellentmondásokhoz és végső soron kudarchoz vezetnek. Ez a könyv a kapitalista demokrácia, a globalizáció és a transznacionális tőkésosztály kialakulásának vizsgálatára vállalkozik, amelyre a demokrácia jelenlegi zsákutcájából való kilábalás stratégiájának kidolgozásához van szükség.
A korai kapitalizmus tartalmazta a tulajdonjogok és a népi demokrácia közötti ellentmondást.
Az amerikai és a francia forradalomban a tőkésosztály, a földművesek, a kézművesek és a munkások szövetsége jött létre. A demokrácia egy osztálykompromisszum volt, amely a tömegek és az új uralkodó elit közötti politikai egyensúlyon alapult.
Ez a feszültség indította el a demokratikus jogok körüli folyamatos konfliktust. Ahogy a transznacionális tőkésosztály hegemón blokkba tömörült, projektjük a nemzeti állam átalakítása volt, hogy a globális piacokat szolgálja, és elnyomja a civil társadalom demokratikus hozzájárulását. Ez növekvő társadalmi válsághoz vezetett, amelyet a globális kapitalizmus nem tud megoldani.
A szocializmus a kapitalizmus alternatívájaként jelent meg, gazdasági egyenlőséget és társadalmi igazságosságot ígérve. A szovjet rendszer azonban a hatalmat az államban központosította, elnyomva a civil társadalmat és a piacot. Ez alapvető gazdasági és társadalmi ellentmondásokat hozott létre.
Végül a belső átalakulás kudarca összeomláshoz vezetett. Ami az anarchizmust illeti, elmélete figyelmen kívül hagyja az állam szerepét, és elutasítja a piacot, a társadalmi változás korlátozott ideológiáját hozva létre, amely nem képes életképes alternatívát teremteni.
Egy utódrendszernek fel kell ismernie az állam, a piac és a civil társadalom közötti kapcsolatokat, és a demokratikus intézmények gyakorlása és megújítása révén a természetesen előforduló ellentmondásokat kell egyensúlyba hoznia. A konfliktusok nem egy diszfunkcionális társadalomra, hanem egy élénk, alkalmazkodó és nyitott társadalomra utalnak. A kulcs a horizontális demokrácia, mint a konfliktusok megoldásának struktúrája felismerése.
A dolgozói tulajdon és a szövetkezetek lehetnek az első lépések egy ilyen társadalom felépítésében, a fenntartható gazdaság, a protagonista demokrácia és a kormányzati közfinanszírozás mellett.