Értékelés:
Az „On the Global Waterfront” című könyv alapos és lebilincselő beszámolót nyújt a munkavállalók és a vállalati érdekek közötti összecsapásról, különös tekintettel a dél-karolinai Charlestonban dolgozó dokkmunkásokat érintő jelentős incidensre. Az újságírói történetmesélést történelmi kontextussal ötvözi, hogy bemutassa a munkásmozgalom és a globalizáció összetettségét. Bár hatékonyan emeli ki a kulcsfontosságú szereplőket és eseményeket, egyes olvasók szerint túlságosan hosszú és időnként nem koncentrált.
Előnyök:⬤ Jól megalapozott és lebilincselő elbeszélés.
⬤ Zökkenőmentesen ötvözi az újságírást és az antropológiát.
⬤ Értékes betekintést nyújt a munkásmozgalomba és annak globális vonatkozásaiba.
⬤ Magával ragadó történetmesélés, mély karakterfeltárással.
⬤ Gyakorlati útmutatót kínál az aktivistáknak és mélyebb megértést a munkásharcok terén.
⬤ A stílusok (újságírás, történelem, elbeszélés) kombinációja miatt kihívást jelent az olvasás során.
⬤ Néhol száraz és fárasztó lehet, különösen a szakszervezeti stratégiák részletes tárgyalása.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a szerzők túlságosan hangsúlyozzák a „jó vs. rossz” narratívát, ami ronthatja az objektivitást.
⬤ Időnként elvonják a figyelmet felesleges részletekkel, ami a szerkezet zavaros szerkezetéhez vezet.
(3 olvasói vélemény alapján)
On the Global Waterfront: The Fight to Free the Charleston 5
Látogasson el a könyv honlapjára.
A rakodómunkások a globális gazdaság csomópontjában állnak, szinte minden olyan teherkonténert kezelnek, amely bármely országba belép vagy onnan távozik. Még a 70-es és 80-as évekbeli "konténerizáció" ellenére is, ami megtizedelte a kikötői szakszervezeteket, sikerült olyan szerződéseket kötniük, amelyek egészségügyi juttatásokat és magas béreket biztosítanak.
Az On the Global Waterfront elmeséli, hogyan szálltak szembe a dél-karolinai rakodómunkások az állam legerősebb fekete szervezetének felszámolására irányuló kísérletekkel. Amikor egy dán hajózási vállalat 1999-ben egy nem szakszervezeti cégre kezdte áthelyezni a szállításukat, a dél-karolinai Charlestonban működő 1422-es helyi szervezet mozgósított a nehezen kivívott jogaik védelmében. Ami ezután következett, az egy olyan tüntetésben csúcsosodott ki, amelyben 660 rohamrendőrt vetettek be ötven dokkmunkás ellen, és ez a csoport 150-re nőtt, mire az éjszaka véget ért. Négy fekete és egy fehér kikötői munkást - akiket később Charleston 5 néven ismertek meg - húsz hónapig házi őrizetben tartottak lázadásra való felbujtás koholt vádjával.
A politikailag konzervatív, rasszista és erősen vallásos déli légkörben a szerény helyi szakszervezeti elnök, Ken Riley - akit a színfalak mögött egy harcos AFL-CIO munkatárs támogatott - nemzetközi, alulról szerveződő kampányt indított a letartóztatott kikötői munkások védelmében. Ausztráliától Európán és Koreán át az Egyesült Államok egész nyugati partvidékéig a kikötők lezárásával fenyegették a kikötőket, ami naponta több milliárd dollárnyi kereskedelmi forgalmat veszélyeztetett. Végső sikerük Riley-t és reformszellemű munkatársait egy hírhedten korrupt szakszervezet magasabb vezetői pozíciójába emelte, és megteremtette az alapját a világ kikötőiben történő sikeres visszavágásoknak. A globális vízparton részletesen feltár egy helyi konfliktust, és eközben leleplezi az Egyesült Államokat és a globális gazdaságot uraló hatalmakat. Egy helyi harc, egy átalakult szakszervezeti vezető és egy új energiával feltöltött nemzetközi munkásmozgalom lebilincselő elbeszélése rávilágít a nemzetközi munkásmozgalom átütő jelentőségére, amely nemcsak még mindig életképes, de még mindig képes arra, hogy egy pillanat alatt megállítsa a globális kereskedelmet.