A görbe mögött: A tudomány és a globális felmelegedés politikája

Olvasói vélemények

A „Behind the Curve” című könyv részletes történelmi áttekintést nyújt az ember okozta éghajlatváltozásról és a hozzá kapcsolódó politikai dinamikáról a hidegháborútól az 1997-es Kiotói Jegyzőkönyvig. Bár a könyv éleslátóan kommentálja a tudomány és a politika kölcsönhatását, egyes olvasók úgy érzik, hogy nem tudja meggyőzően bemutatni fő érvét.

A könyv jól kutatott, informatív, és a médiában jellemzőnél szélesebb körű, egyedi perspektívát nyújt az éghajlatváltozás történetéről. Tanulságos, és arra készteti az olvasót, hogy kritikusan gondolkodjon az éghajlati tudomány és politika összetettségéről.

A kritikusok megjegyzik, hogy a szerző nem tudja hatékonyan közvetíteni az elsődleges érvét az éghajlatkutatóknak a „science first” megközelítésre való összpontosításával kapcsolatban. Egyesek úgy vélik, hogy a könyv sűrű, és az átlagos olvasó számára kihívást jelenthet. Emellett azt is felvetik, hogy a szerző nem vizsgálja megfelelően az éghajlatváltozáshoz hozzájáruló egyéb tényezőket, így az elbeszélés kissé szűklátókörűnek tűnik.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Behind the Curve: Science and the Politics of Global Warming

Könyv tartalma:

1958-ban Charles David Keeling a hawaii Mauna Loa Obszervatóriumban elkezdte mérni a földi légkör szén-dioxid-koncentrációját. Az ő projektje indította el azt a fél évszázados kutatást, amely az éghajlatváltozással kapcsolatos ismereteinket bővítette. A több mint ötvenéves kutatás ellenére azonban globális társadalmunknak még mindig nem sikerült valódi megoldást találnia a globális felmelegedés problémájára. Miért?

A Behind the Curve című könyvében Joshua Howe megpróbál választ adni erre a kérdésre. Feltárja a globális felmelegedés történetét a tudományos kuriózumként való gyökereitől a nemzetközi környezetvédelmi politika középpontjába kerüléséig. A könyv a növekvő szén-dioxid-kibocsátás történetét - amelyet a ma már híres Keeling-görbe szemléltet - számos történelmi kontextuson keresztül követi végig, kiemelve a tudósok, környezetvédők és politikusok közötti kapcsolatokat, ahogyan ezek a kapcsolatok az idők során változtak.

Maga a probléma természete - magyarázza Howe - a tudósokat a globális éghajlat elsődleges szószólóivá tette. De míg az általuk a globális felmelegedés elleni küzdelemre kifejlesztett "tudomány az első" érdekérvényesítési formák több és jobb tudományt eredményeztek, a tudomány elsőbbsége a globális felmelegedéssel kapcsolatos politikában nem hozott érdemi eredményeket. Valójában a gyakran kizárólag a tudományra való összpontosítás kiszolgáltatottá tette a változás híveinek politikai ellenállását, és a vita nagy részét magáról a tudományról szóló vitákra korlátozta.

Ennek eredményeképpen, miközben sokkal többet tudunk a globális felmelegedésről, mint ötven évvel ezelőtt, a CO2 továbbra is emelkedik. Keeling 1958-ban mért először 315 ppm körüli CO2-értéket; 2013-ra a globális CO2-érték 400 ppm-re emelkedett. A probléma nem javul, hanem rosszabbodik. A Behind the Curve kritikus és higgadt pillantást vet arra, hogyan jutottunk idáig.