A második világháború alatt és után Nagy-Britanniában összehangoltan gondolkodtak a vallásról. Nemcsak a kor vezető nemzetközi gondolkodói voltak teológusok - Ronald Niebuhr, Paul Tillich, Jacques Maritain -, hanem vezető írók is hozzájárultak a vallásról szóló vitákhoz.
Graham Greene, Muriel Spark és Barbara Pym a csodákat, a gonoszt és a templomba járást is beépítették regényeikbe, Louis MacNeice, T. S. Eliot és C.
S.
Lewis pedig rádióműsorokat adott a kereszténységnek a korabeli társadalomban betöltött szerepéről. A háború minden bizonnyal felélénkítette az érdeklődést a keresztény élet egyes aspektusai iránt.
Az üdvösség és a megváltás sok ember gondolatait foglalkoztatta. A Tájékoztatási Minisztérium a lebombázott templomok képeit használta a hazafias lelkesedés felkeltésére, VI. György király pedig a szövetségesek hadjáratának döntő eseményeivel egybeeső nemzeti imanapok sorozatát vezette.
A háború után és az 1950-es években mintegy 1,4 millió brit tért át a római katolikus vallásra, hogy így fejezzék ki spirituális törekvéseiket és az emberiséggel való szolidaritásukat világszerte. A vallás az írók számára az egyik módot jelentette arra, hogy választ adjanak arra a kérdésre, hogy mi az ember? ' A társadalmi kötelezettségről és az etikai elkötelezettségről való gondolkodásra is módot adott. A század közepén a vallás felé fordulás ráadásul módot kínált arra, hogy az államiságot ne a nemzet és a politika, hanem az erkölcsi cselekvés és a társadalmi javulás szemszögéből fogalmazzák meg.
A század közepén a vallás felé fordulás ahelyett, hogy elzárkózás és magány lenne, a felelősségvállalásra való felhívás.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)