A Guggenheimek: A Family History

Olvasói vélemények

A „Guggenheimek” kritikái a csodálat és a kritika keverékét tükrözik. Sok olvasó lebilincselőnek találta a család történetét, különösen a történelmi kontextust, valamint a művészet és a bányászat terén elért eredményeket. Néhány kritikus azonban felületesnek vagy rosszul kivitelezettnek ítélte az írásmódot. Emellett a szerző elfogultságával és a családfa hiányával kapcsolatos aggályok néhány olvasót frusztráltak.

A könyv lebilincselő történelmi beszámolót nyújt a Guggenheim családról, részletesen bemutatva a bányaiparban való felemelkedésüket és a modern művészethez való hozzájárulásukat. Az olvasók nagyra értékelték az alapos kutatást, az érdekes szereplőket és a család tapasztalatainak sokrétű ábrázolását, így a családi dinasztiák és az amerikai történelem iránt érdeklődők számára is lebilincselő.

Több kritikus bírálta az írói stílust, amely túlságosan laza vagy kevéssé mélyreható, különösen a közelmúltbeli családtörténet feldolgozásában. Panaszkodtak arra is, hogy a könyv felszínesnek tűnik, és hiányzik belőle az érzelmi elkötelezettség a témákkal kapcsolatban. Néhányan megjegyezték, hogy a családfa hiánya miatt nehéz nyomon követni a szereplőket, és aggályok merültek fel a szerzőnek a Guggenheim családdal való kapcsolata miatti esetleges elfogultsággal kapcsolatban.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Guggenheims: A Family History

Könyv tartalma:

Egy nagy amerikai dinasztia portréja és öröksége az üzleti élet, a technológia, a művészetek és a filantrópia területén.

Meyer Guggenheim, a svájci bevándorló nagy amerikai üzleti dinasztiát alapított. A huszadik század eleji csúcspontjukon a Guggenheimek Amerika leggazdagabbjai közé tartoztak, és a Rothschildok után a világ leggazdagabb zsidó családjának számítottak. Ők az Our Crowdhoz tartoztak, a New York-i zsidó plutokraták szűk társadalmi köréhez, de a többiekkel - elsősorban kereskedőkkel és pénzemberekkel - ellentétben ők a réz, ezüst, ólom, ón és arany kitermelésével és finomításával keresték a pénzüket.

A pátriárka szerint sikerük titka az egységükben rejlett, és az első években Meyer hét fia Dániel vezetésével egy emberként dolgozott azon, hogy bővítsék növekvő bányászati és kohászati birodalmukat. A családi összetartás végül megbomlott (a zsidó hitükkel együtt), de még nagyobb kárt okozott, hogy Meyer és az eredeti testvérek távozásával a férfi örökösök száma is megfogyatkozott.

A harmadik generációban Harry Guggenheim, Daniel fia vette át a vezetést, és a családot a repülésben, a könyvkiadásban és a lóversenyzésben is meghatározóvá tette. Kétségbeesetten kereste az utódot, de tragikusan kudarcot vallott, és kénytelen volt végignézni, ahogy a nagy Guggenheim üzleti vállalkozás összeomlik.

Eközben a "Guggenheim" egyre inkább a művészetet jelentette, mint az ipart. A huszadik század közepén Meyer fia, Solomon és Solomon unokahúga, Peggy vezetésével a Guggenheimek a képzőművészeti modernizmus képviselői lettek. Peggy, aki a háborús évek alatt Amerikában tartózkodott, az absztrakt expresszionizmus iskolájának bábáskodott, amely a művészet vezető szerepét hozta New Yorkba. Solomon múzeuma innovatív módon terjesztette a nyugati művészet gazdagságát az egész világon. Harry és Peggy nemzedéke után a családnak továbbra is számos elismert tagja született, mint például Roger Straus II. kiadó és Iris Love régész.

A The Guggenheims című könyvben Irwin Unger, a Pulitzer-díjas történész és felesége, Debi Unger aprólékos kutatómunkával és lebilincselő prózával egyedülálló és figyelemre méltó történetet - epikus terjedelmű történetet - közöl egy család elképesztő felemelkedéséről.