A gyász iránytűje: A vadonban járva Emily Dickinsonnal

Olvasói vélemények

A könyvről elragadó kritikák jelentek meg, az olvasók dicsérik az érzelmi mélységet, az eredetiséget és a benne foglalt erőteljes költészetet. A gyász mélyreható feltárásának tartják, amely ötvözi a személyes reflexiót az irodalmi művészettel. Sok kritikus kiemeli, hogy a könyv együttérző és éleslátó módon közelíti meg a veszteség témáját.

⬤ Csodálatos és megható költészet, amely visszhangra talál az olvasók körében.
⬤ Mély betekintést nyújt a gyász és a trauma témájába.
⬤ A személyes reflexió és az irodalmi felfedezés egyedülálló kombinációja.
⬤ Segít a veszteséggel küzdőknek, hogy megértsék és támogassák őket.
⬤ A szerző kivételes tehetségét a kritikák mindvégig dicsérik.

⬤ A könyv nem nyújt „hogyan kell” útmutatót a gyász vagy a trauma kezeléséhez.
⬤ Művészi jellege miatt kihívást jelenthet a hagyományos értelemben vett kategorizálás vagy értékelés.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Grief's Compass: Walking the Wilderness with Emily Dickinson

Könyv tartalma:

"A Vadon új - neked. Mester, hadd vezesselek."

Emily Dickinson írta ezeket a szavakat mentorának nem sokkal felesége halála után, arra kérve őt, hogy bízzon a gyász tájának bensőséges ismeretében. A Gyász iránytűje című könyvben Patricia McKernon Runkle Dickinsont veszi maga mellé útikalauznak, miután testvérét lesújtóan elveszítette. Miközben a gyász szent őrületén és a gyógyulás kegyelmén keresztül kijelöli az utat, nem talál stációkat. Ehelyett az iránytű pontjait és Dickinson sorait találja, amelyek megvilágítják őket. Gyengéden sugallva, hogy a gyógyulásra időt szánhatsz, türelmes társaddá válik.

"A 'kezed, amit nyújtasz nekem a sötétben', én beleteszem az enyémet" - írta Dickinson. Itt van Patricia keze, amely a tiéd után nyúl.