A gyerekek etetésének elveszett művészete: Amit Olaszország tanított nekem arról, miért van szükségük a gyerekeknek valódi ételekre

Olvasói vélemények

Jeannie Marshall könyvének, *A gyermekétkeztetés elveszett művészete* című könyvének kritikái vegyes fogadtatásról árulkodnak. Sok olvasó nagyra értékeli a szerzőnek az étkezési kultúrába való betekintését és az Olaszországban élt személyes anekdotáit, amelyek a valódi ételek fontosságát hangsúlyozzák a gyermekek számára. Néhány kritikus azonban csalódottságának ad hangot a gyakorlati megoldások és receptek hiánya miatt, és az írást időnként száraznak vagy prédikálónak találja. Összességében a könyv sikeresen elgondolkodtat az ételválasztásról és a táplálkozásról, de nem biztos, hogy megfelel a gyakorlati útmutatást kereső olvasók elvárásainak.

⬤ Magával ragadó elbeszélés személyes tapasztalatokkal
⬤ rávilágít a gyermekek táplálkozásával kapcsolatos fontos kérdésekre
⬤ informatív az étkezési kultúráról, különösen az olasz konyháról
⬤ arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon el saját étkezési döntéseiről
⬤ jól megalapozott és átélhető anekdoták.

⬤ Hiányoznak a gyakorlati receptek és a megvalósítható tanácsok
⬤ egyes olvasók prédikálónak vagy elitistának találják
⬤ egyes részek száraznak vagy unalmasnak tűnhetnek
⬤ kritika az általánosítások és a marketingközpontúság miatt
⬤ nem minden olvasó érzi úgy, hogy megfelel a „hogyan kell” útmutatással kapcsolatos elvárásainak.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Lost Art of Feeding Kids: What Italy Taught Me about Why Children Need Real Food

Könyv tartalma:

Egy eleven történet a gyermek neveléséről, hogy élvezze az igazi ételeket egy feldolgozott világban, és az egészséges étkezési kultúra fenntartásának fontosságáról

Miért olyan könnyű su-gary gabonapelyheket és dinoszaurusz alakú csirkefalatkákat találni az élelmiszerboltban, de miért olyan nehéz tápláló, egyszerű ételeket vásárolni a gyermekeinknek? Ha valaha is elgondolkodtál ezen, nem vagy egyedül. De talán meglepő lesz, ha megtudja, hogy ez nem csak amerikai probléma.

A csomagolt rágcsálnivalók és a junk foodok világszerte kiszorítják a természetes, házi készítésű ételeket - még Olaszországban is, ahol az egészséges mediterrán étrendet szoktuk társítani. Az olasz gyerekek hagyományosan a felnőttekkel együtt ültek az asztalnál, és a szardellától az articsókáig mindent megettek. A szülők a szezonális, regionális ételek szeretetét adták át gyermekeiknek, és a jó ételek generációs megbecsülése tette Olaszországot a világ kulináris fővárosává, amelyet ma már ismerünk.

Amikor Jeannie Marshall Kanadából Rómába költözött, olyan egészséges étkezési kultúrát talált, amilyet várt. Ugyanakkor megdöbbenve tapasztalta, hogy minden sarkon agresszívan reklámozott feldolgozott élelmiszereket és gyorskajákat talál. Miközben Marshall elhatározta, hogy fiát hagyományos olasz étrendre neveli, elindult, hogy felfedezze, hogyan lehet még egy olyan mélyen gyökerező étkezési hagyományt, mint Olaszországé, egyetlen generáció alatt nagymértékben aláásni vagy akár el is veszíteni. Az olvasót egy utazásra viszi a feldolgozott élelmiszer- és marketingiparon keresztül, amely újragyártja gyermekeink étrendjét, miközben a valódi ételek örömeit is ünnepli, miközben végigsétál velünk a római utcai piacokon, és helyi alapanyagokat gyűjt a gazdáktól és hentesektől.

A The Lost Art of Feeding Kids egyszerre az amerikai élelmiszeripar globális hatókörének feltárása és a gyermeke táplálásának legjobb módját megtaláló történet, amely nemcsak azt vizsgálja, hogy a nagy élelmiszeripari vállalatok milyen szerepet játszanak a gyermekek ízlésének kialakításában, és ez milyen hatással van az egészségükre, hanem azt is, hogy a szülők és a közösségek hogyan tudnak visszavágni, hogy olyan kultúrát teremtsenek, amely a gyermekeink egészségét és boldogságát az élelmiszeripar érdekei elé helyezi.

A keményfedeles kiadásból.