A gyökerek iránti igény: Az emberiséggel szembeni kötelességnyilatkozat előjátéka

Olvasói vélemények

A Simone Weil „A gyökerek iránti igény” című könyvéről szóló kritikák sokféle véleményt fogalmaznak meg, kiemelve a könyv mély meglátásait az emberi társadalomról és az egyéni szükségletekről, ugyanakkor kritizálják a könyv bemutatásának bizonyos aspektusait, különösen T. S. Eliot előszavát. Az olvasók értékelik Weil mély filozófiai vizsgálódásait és időtálló megfigyeléseit, de megjegyzik, hogy a könyv sűrű és kihívást jelentő lehet.

⬤ Mély és időtálló meglátások az emberi kötelezettségekről és a lélek szükségleteiről.
⬤ A kortárs kérdések szempontjából releváns, és még ma is fontos.
⬤ Dicsérik a kiváló minőségű nyomtatásért és a fizikai megjelenítésért.
⬤ Egyesek kötelező olvasmánynak tartják, ami tükrözi jelentőségét az irodalomban.
⬤ Arra ösztönzi az olvasót, hogy foglalkozzon az összetett filozófiai gondolatokkal.

⬤ T.S. Eliot előszavát kritizálják, mert leereszkedő és félreérthetően tükrözi Weil nézeteit.
⬤ A könyv sűrű és nehéz lehet, jelentős erőfeszítést követel az olvasótól.
⬤ Néhányan úgy találták, hogy inkább tűnik tankönyvnek, mint összefüggő elbeszélésnek, ami kihívássá teszi az elköteleződést.
⬤ A kritikák szerint Weil ellentmondásai és gondolatai nem feltétlenül mindenki számára hozzáférhetőek vagy könnyen érthetőek.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Need for Roots: Prelude to a Declaration of Duties Towards Mankind

Könyv tartalma:

Az Andre Gide által a kívülállók védőszentjeként üdvözölt Simone Weil rövid élete bőségesen tanúskodott hitéről. 1942-ben családjával együtt elmenekült Franciaországból, és először Amerikába ment.

Ezután visszatért Londonba, hogy de Gaulle-lal dolgozzon. A posztumusz megjelent The Need for Roots ennek az együttműködésnek a közvetlen eredménye. Célja az volt, hogy segítse Franciaország háború utáni újjáépítését.

Weil ebben a leghíresebb könyvében a vallási és politikai társadalmi struktúrák jelentőségéről elmélkedik az egyén életében. Azt írta, hogy emberi lényként az egyik alapvető kötelességünk, hogy ne hagyjuk, hogy más éhezzen.

Ugyanilyen fontos azonban a közösségünkkel szembeni kötelességünk is: lehet, hogy különböző emberi jogokat deklaráltunk, de a kötelességeket figyelmen kívül hagytuk, és ez önigazságtalanná és gyökértelenné tett bennünket. Könnyen lehet, hogy közvetlen figyelmeztetést intézett volna hozzánk, mai, 21.

századi polgárokhoz.