A gyors megoldás: Miért nem gyógyítja a divatos pszichológia a társadalmi betegségeinket?

Olvasói vélemények

Jesse Singal könyve kritikusan vizsgálja a jelenleg népszerű pszichológiai elméletek és önsegítő koncepciók megbízhatóságát, feltárva a hibás kutatási gyakorlatok és a túlzottan általánosított állítások történetét. Míg egyes olvasók értékelik az árnyalt megközelítést és a széles körben elfogadott elképzelések jól megalapozott kritikáját, mások kissé zavarónak találják a politikai felhangokat és a történelmi fókuszt.

A népszerű pszichológia jól megalapozott kritikája, elgondolkodtató betekintés a pszichológiai elméletekbe és azok kudarcaiba, megközelíthető írói stílus, hatékonyan bevonja az olvasókat, kritikus gondolkodásra ösztönöz az önsegítő állításokról és a társadalomtudományi kutatásokról.

Az alkalmi politikai betétek elvonhatják a figyelmet a fő érvekről, egyes olvasók úgy érzik, hogy az írás szerkezete és folyamata hanyag, a történelmi kontextusra való összpontosítás háttérbe szoríthatja a kortárs megoldásokra való felhívást, és bizonyos témák nem eléggé feltártak.

(40 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Quick Fix: Why Fad Psychology Can't Cure Our Social Ills

Könyv tartalma:

Egy oknyomozó újságíró feltárja a napjainkban bestsellerré vált viselkedéstudomány számos lyukát, és amellett érvel, hogy a jelenleg oly divatos, TED-talk-barát pszichológiai beavatkozások soha nem lesznek elegendőek a társadalmi igazságtalanság és egyenlőtlenség valódi kezeléséhez.

A vírusszerűen terjedő TED-beszélgetéseikkel, bestseller könyvekkel és a bonyolult problémákra kínált, ellenintuitív gyógymódokkal a pszichológusok és más társadalomtudósok korunk uralkodó gondolkodóivá váltak. A bátorság és a "hatalmi pózolás" azt ígérte, hogy segít leküzdeni az iskolákban és a munkahelyeken tapasztalható mélyen gyökerező egyenlőtlenségeket; a hadsereg több száz millió dollárt költött egy pozitív pszichológiai beavatkozásra, amelynek célja a harcoló katonák PTSD-jének megelőzése; az implicit asszociációs teszt pedig azzal az állítással söpört végig az országon, hogy képes feltárni a tudattalan előítéleteket és csökkenteni a rasszizmust a rendőrségi és a humánerőforrás-osztályokon.

De mi van akkor, ha az e nagy sikerű ötletek alapjául szolgáló tudományos eredmények nagy része kétes vagy téves? Mi van, ha az amerikaiak régóta tartó, leegyszerűsítő önsegítő közhelyek iránti preferenciája ártalmas befolyást gyakorol a viselkedéstudomány kommunikációjára, sőt finanszírozására is, és ezzel tévútra vezeti a tekintélyes akadémikusokat és a médiát?

A The Quick Fix című könyvében Jesse Singal az elmúlt évtizedek legbefolyásosabb elképzeléseit és az azokat alátámasztó ingatag tudományos eredményeket vizsgálja. Azzal a kaliforniai törvényhozóval kezdi, aki az 1980-as években országszerte bevezette az önértékelést az osztálytermekbe, és azzal a princetoni politológussal, aki az 1990-es években a fiatalkori "szuperkedvelők" járványára figyelmeztetett. Mindkét esetben egy sokat hangoztatott elképzelésnek kevés valóságalapja volt, mégis hatalmas hatást gyakorolt. A 21. századi szociálpszichológia robbanásszerű népszerűsége felé fordulva Singal megvizsgálja a szórakoztató laboratóriumi eredmények félrevezető vonzerejét, és kritikával illeti azt az elképzelést, hogy finom, tudattalan jelzések alakítják viselkedésünket. Mint mutatja, a ma népszerű viselkedéstudomány az egyének megjavítására, javítására és optimalizálására helyezi a hangsúlyt, ahelyett, hogy valóban megértené és szembeszállna a társadalmi bajokat mozgató nagyobb strukturális erőkkel.

Anand Giridharadas Winners Take All című könyvéhez hasonlóan a The Quick Fix is friss és erőteljes vádirat a gondolkodó vezetők és befolyásolók ellen, akik a nyilvánosságnak félkész megoldásokat adnak el olyan problémákra, amelyek komolyabb kezelést érdemelnének.