Olvasói vélemények
Összegzés:A „A győzelem keserű íze: Life, Love, and Art in the Ruins of the Reich” (Élet, szerelem és művészet a Birodalom romjain) című könyvét Lara Feigel a mélységéért és a háború utáni Németország érdekes perspektívájáért érzett csodálat, valamint a szervezés és az olvashatóság miatt megfogalmazott kritikák keveréke jellemzi. A könyv a közvetlenül a háború utáni években Németországba visszatérő művészek és írók tapasztalatait tárja fel, megvizsgálva motivációikat és a kulturális tájat, amellyel találkoztak.
Előnyök:A könyv mélyreható és részletes vizsgálatot nyújt Németország háború utáni újjáépítéséről a művészek és írók szemszögéből. Értékes betekintést nyújt az olyan történelmi eseményekbe, mint a nürnbergi perek, és megragadja a háború érzelmi és fizikai romjait. A kritikák elismerően nyilatkoznak Feigel azon képességéről, hogy személyes elbeszéléseket és történelmi kontextust képes összekapcsolni, feltárva a bűnösség és a felépülés összetettségét a háború utáni német társadalomban.
Hátrányok:A kritikusok megemlítik, hogy a könyv néha rosszul szervezett és nehezen olvasható. Egyes részeket vontatottnak vagy fókuszvesztettnek írnak le, különösen akkor, amikor az elbeszélés túlzott irodalmi részletekbe vagy szükségtelen személyes történetekbe merül. Több kritika kiemelte, hogy a könyv unalmas és ismétlődő lehet, és néhány olvasó elégedetlenségét fejezte ki az általános kivitelezés és szerkezet miatt.
(37 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Bitter Taste of Victory: Life, Love and Art in the Ruins of the Reich
Könyv tartalma:
Amikor Németország 1945 májusában megadta magát, egy rommá lerombolt nemzet volt. Amerika, Nagy-Britannia, Szovjet-Oroszország és Franciaország azonnal nekilátott az újjáépítésnek a megszállási övezetükben. A legsürgetőbbek a fizikai szükségletek voltak - élelem, víz és higiénia -, de a szövetségesek kezdettől fogva arra is törekedtek, hogy a német népet a béke és a civilizáció eszméire neveljék.
A denazifikáció és az átnevelés kulcsfontosságú volt a jövőbeli béke szempontjából, a művészetek pedig kulcsfontosságú útmutatók voltak az alternatív, kevésbé militarista életmódhoz. A diplomácia rendkívüli kiterjesztésével a következő négy évben Nagy-Britannia és Amerika számos írót, művészt, színészt és filmest küldött ki, hogy segítsenek újjáépíteni az országot, amelyet kormányaik évekig bombáztak. Ernest Hemingway, Martha Gellhorn, Marlene Dietrich, George Orwell, Lee Miller, W. H. Auden, Stephen Spender, Billy Wilder és mások vállalták a német társadalom átalakításának kihívását. Végül sokan közülük kiábrándultak az általuk látott pusztítás és az újjáépítés hűvös politikája közötti ellentétből.
Bár lehet, hogy ők kevésbé voltak hatással Németországra, mint Németország rájuk, ezeknek az ünnepelt személyiségeknek a korábban soha nem elbeszélt tapasztalatai teljesen újszerű képet nyújtanak a háború utáni Európáról. A győzelem keserű íze ragyogó és fontos adalék a második világháború irodalmához.
