Defining Victory: Three Case Studies of Strategic Guidance and Decision Making
Az 1990-1991-es perzsa-öböl menti háborút széles körben a modern hadviselés diadalaként üdvözölték. Azok, akik emlékeztek a vietnami traumára és eredménytelenségre, megtapsolták a világos célokat, a civil beavatkozás hiányát és a határozott befejezést.
Tizenkét évvel később azonban az USA lerohanta Irakot, és belekezdett abba a kockázatos, nyílt végű kötelezettségvállalásba, amelyet az első Bush-kormányzat igyekezett elkerülni. Ez a dolgozat az Egyesült Államok polgári-katonai kapcsolatait és az Irakkal kapcsolatos döntéshozatalt vizsgálja három ponton 1990 és 1998 között.
Összhangban voltak-e ezek a döntések a jogi, szerződéses és erkölcsi kötelezettségekkel? A civil politikai döntéshozók megfelelő útmutatást adtak-e a katonai vezetőknek a döntések meghozatalához, és a katonaság megfelelő lehetőségeket biztosított-e a civileknek az útmutatás megfogalmazásához? Végül, a döntéshozók megfelelően felülvizsgálták-e döntéseiket a változó helyzetekhez való alkalmazkodás érdekében? Az USA politikai rendszere a törvényen belül korlátozta a civil döntéshozókat, de az egyértelmű és változatlan iránymutatás iránti vágy arra késztette a civil vezetőket, hogy a változó politikai körülmények között is változatlanul hagyják az iránymutatást. Mind a katonai, mind a polgári vezetők általában nem vették figyelembe a katonai akcióknak a stratégiai célokra gyakorolt kiszámíthatatlan hatását, és ezért nem tudtak alkalmazkodni a változó helyzetekhez.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)