A gyufaszálaktól a kovás puskákig: Háborúzás Európában és azon túl, 1500-1700

Olvasói vélemények

A könyv átfogó és közérthető áttekintést nyújt az 1500 és 1700 közötti hadtörténelemről, a részletes taktikai elemzések helyett a hadviselésben, az államalakulásban és a társadalmi hatásokban bekövetkezett változásokra összpontosítva. Különböző régiókat fed le, köztük Kelet-Európát és az Oszmán Birodalmat, de az olvasó egyes témákban nagyobb mélységre vágyhat.

⬤ Olvasmányos elbeszélés
⬤ informatív és lebilincselő
⬤ a témák széles skáláját öleli fel, beleértve a kevésbé feltárt régiókat is
⬤ jó bevezető kontextust kínál a katonai változásokhoz
⬤ alkalmas a korszak társadalmi és politikai története iránt érdeklődők számára
⬤ jól strukturált és világos próza.

⬤ A félrevezető cím azt sugallja, hogy a katonai taktikára és technológiára összpontosít
⬤ nem elemzi mélyrehatóan az egyes csatákat vagy taktikai fejleményeket
⬤ egyes olvasók redundanciát és a részletesség általános hiányát észlelték
⬤ egyes fontos témákat tárgyaló részek fejletlennek tűnhetnek
⬤ a tartalommal kapcsolatos elvárások nem mindenben felelnek meg a tényleges anyagnak.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Matchlocks to Flintlocks: Warfare in Europe and Beyond, 1500-1700

Könyv tartalma:

A kora újkori világban három domináns háborús kultúrát alakított ki a belső és külső kölcsönhatások szinergiája. Az egyik a latin keresztény Nyugat-Európa volt. A másik az oszmán iszlám. A harmadik, amely nem kevésbé fontos, mert oly gyakran figyelmen kívül hagyják, Közép- és Kelet-Európa volt: Lengyelország/Litvánia, Livónia, Oroszország, a szabadelvű kozákok, az általános keresztény téma variációinak változékony keveréke.

William Urban lenyűgöző elbeszélése a kora újkori háborúról szóló integrált beszámoló az élesben: hadjáratokról és csatákról, katonákról és tábornokokról. Időbelileg az 1494-es itáliai francia inváziótól Ausztria balkáni győzelmeiig terjed, amelyek az 1718-as péterwardeini békeszerződésben csúcsosodtak ki. Földrajzilag az Alföldtől Ukrajna mélyéig terjed.

Ez az elbeszélés viszont Urban fő elemzési pontjaira összpontosít: a tömeghadseregek felváltására a hivatásosokkal, és a hivatásosok integrálására a koronás hadseregekbe: a kormány által felügyelt, bürokratizált intézményekbe. Ennek a folyamatnak a kulcsa a zsoldos volt. Az eredetileg azért toborzott zsoldosok, mert a feudális adófizetési kötelezettségek túlságosan korlátozottak voltak, a zsoldosok hadműveleti szempontból az egyre bonyolultabb puskaporos technológia képzett felhasználóivá fejlődtek egyre összetettebb taktikai helyzetekben. A tizenhetedik század végére a katonák azonosultak az államokkal és az uralkodókkal, akiket szolgáltak.