Értékelés:
A könyv a kortárs katonai stratégia részletes feltárását kínálja történelmi kontextusban, és dicsérik a világos elbeszélésmód és az éleslátó elemzés miatt, ugyanakkor kritizálják az ismétlődések és a fejezetek közötti koherencia hiánya miatt. Értékes forrásként szolgál a tudósok és a katonai szakemberek számára, bár egyes olvasók úgy találták, hogy szövevényes és általános.
Előnyök:⬤ Az 1945 utáni stratégiai történelem kiváló értékelése.
⬤ Világos és olvasmányos elbeszélő stílus.
⬤ A polgári-katonai kapcsolatok éleslátó kritikáját nyújtja.
⬤ Értékes tanulságokat tartalmaz a mai katonai és polgári vezetők számára.
⬤ Új perspektívát nyújt a stratégiai gondolkodáshoz, hasznos kiegészítője a bevett elméleteknek, mint például Clausewitz.
⬤ Átgondolt és árnyalt megközelítése a stratégiának.
⬤ Egyes fejezetek ismétlődnek és átfedik egymást, ami miatt inkább tűnik cikkek gyűjteményének, mint összefüggő műnek.
⬤ A polgári-katonai kapcsolatok kritikája időnként ellentmondásos lehet.
⬤ Kérdések merülnek fel a stratégiai fogalmak közötti bizonyos megkülönböztetések relevanciájával kapcsolatban.
⬤ A fejezetek közötti összekötő szál hiánya; egyes témák nem eléggé feltártak.
⬤ Egyes olvasók általánosnak ítélték meg, és a konkrét témák mélysége hiányzik belőle.
(31 olvasói vélemény alapján)
The Direction of War: Contemporary Strategy in Historical Perspective
A 9/11 óta tartó háborúk, mind Irakban, mind Afganisztánban, frusztrációt és a kudarc növekvő érzését keltették Nyugaton. A felelősség nagy részét a rossz stratégiának tulajdonították.
Mind az Egyesült Államokban, mind az Egyesült Királyságban a közvélemény-kutatások és a védelmi agytrösztök a következetes irányítás, a hatékony kommunikáció és a kormányzati koordináció hiányát állapították meg. Ebben a fontos könyvben Sir Hew Strachan, a világ egyik vezető hadtörténésze feltárja, hogy ezek a kudarcok magának a stratégiának az alapvető félreértelmezéséből és rossz alkalmazásából fakadtak.
Azt állítja, hogy a 2001 óta zajló háborúk valójában nem voltak olyan „újak”, mint ahogyan azt széles körben feltételezik, és hogy a kortárs stratégiát történelmibb megközelítéssel kell megközelítenünk annak érdekében, hogy megállapíthassuk, mi változik valójában abban, ahogyan háborúzunk. Ha a háború a politika céljait kívánja megvalósítani, akkor először is meg kell értenünk a háborút.
