A háború örömei: Az idegenlégióból, a SAS-ből és a pokolba a PTSD-vel

Olvasói vélemények

A „Joys of War” (A háború örömei) című könyv a modern katonák tapasztalataiból nyújt mélyreható és nyers képet, különös tekintettel a poszttraumás stressz-szindrómára és a polgári életbe való átmenetre. A könyv John-Paul Jordan útját mutatja be, aki a francia idegenlégióban és az SAS-ben is szolgált, és őszintén beszámol küzdelmeiről és ellenállóképességéről.

Az olvasók értékelik a szerző magával ragadó elbeszélését és humorát, valamint a PTSD és annak hatásainak őszinte ábrázolását. A könyvet inspirálónak írják le, az emberi erő és sebezhetőség átélhető témáival. Könnyen emészthető olvasmánynak tartják, tele személyes beszámolókkal és értékes tanácsokkal az élet kihívásainak leküzdéséhez.

Néhány kritikus megjegyezte, hogy a szerző idegenlégióban szerzett tapasztalatai nem elég részletesek, és azt kívánta, hogy ezt bővítsék ki. Emellett, bár a PTSD-ről szóló nyers beszámolókat dicsérték, néhány olvasó megemlítette, hogy a témák más katonai elbeszélésekhez képest ismerősek.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Joys of War: From the Foreign Legion and the Sas, and Into Hell with Ptsd

Könyv tartalma:

Az ír John-Paul Jordan, aki még mindig csak a harmincas éveiben jár, rendkívüli életet élt: az idegenlégiótól kezdve az iraki magánbiztonsági szolgálaton át az afganisztáni többszöri szolgálatig (amelyért vezetői és bátorságáért kitüntetést kapott), a líbiai frontvonalon és az ellenséges vonalak mögött újságírókat vezetett, vagy éppen aranyat vadászott Afganisztánban.

Azonban amint visszatért a Civvy Streetre, a bajtársiasság elszállt; a poszttraumás stressz-szindróma fogságában találta magát. A különleges erők veteránja és egykori légiós, akit azok a szakemberek, akikhez segítségért fordult, dehumanizáltak, térdre kényszerítették. A házasságának vége, az otthona elveszett. Elszigeteltségében a világa szétesett, és a pusztulás magvait már jócskán elvetették. John-Paul tudta, hogy soha többé nem fog katonai akciót látni, és szembesült a benne dühöngő háború felismerésével a poszttraumás stressz-szindróma spiráljában, és úgy érezte, hogy emberként el van ítélve. Április 1-jén azonban megadta magát - úgy tűnik, az életnek is van humorérzéke. Segítséget kért, és megtalálta a benne rejlő válaszokat.

A háborúban John-Paul volt az első, aki belépett az ajtón, vagy az ellenséges állásokat leromboló támadások élén állt, akár golyókkal, akár bombákkal kellett szembenéznie. Az ő története az emberi lélek erejének bizonyítéka: képes felállni és a frontról vezetni. Nem azért ment keresztül "mindezen", hogy "mindezen" keresztülmenjen. Ez az ő története a szabadsághoz és az örömhöz való visszatéréséről.

Kapaszkodjatok, mert ez az ember semmit sem csinál félmunkával.