Olvasói vélemények
Összegzés:Martin Van Creveld „A háború változó arca” című könyve vegyes kritikát kapott. Míg egyes olvasók dicsérik éleslátó elemzéseiért és világos írásmódjáért, mások nyilvánvaló politikai elfogultsága, ténybeli pontatlanságai és nem mindig gördülékeny stílusa miatt kritizálják. A könyv az első világháborútól a modern konfliktusokig terjedő hadviselés fejlődését mutatja be, de egyesek szerint bizonyos területeken nem elég mélyreható.
Előnyök:⬤ Informatív és jól megírt, az összetett témákat közérthetőbbé teszi.
⬤ Tömör összefoglalást ad a modern hadviselés tendenciáiról.
⬤ Értékes betekintést nyújt a kortárs felkelési taktikákba és a felkelés elleni stratégiákba.
⬤ Világos elemzések a történelmi eseményekről és a hadviselés fejlődéséről.
⬤ Jó a hadtörténelem és a stratégia iránt érdeklődő olvasók számára.
Hátrányok:⬤ Ténybeli pontatlanságokat és széleskörű állításokat tartalmaz, elegendő bizonyíték nélkül.
⬤ Egyes részek inkább politikai kommentárnak, mint történelmi elemzésnek tűnnek.
⬤ Felületesen kezel bizonyos háborúkat a II. világháború után.
⬤ Az írásmód egyes olvasók számára nehezen követhető.
⬤ A tapasztalt olvasók kritikája, miszerint Van Creveld korábbi műveihez képest a színvonal érzékelhetően romlott.
(20 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Changing Face of War: Combat from the Marne to Iraq
Könyv tartalma:
A hadtörténelem és stratégia egyik legbefolyásosabb szakértője most megírta főművét, a globális konfliktusok elmúlt száz évének eredeti és provokatív beszámolóját. A háború változó arca az a könyv, amely feltárja, milyen út vezetett az iraki patthelyzethez, miért tehetetlenek ma már az erős állandó hadseregek a rosszul felszerelt felkelőkkel szemben, és hogyan lehet a jövőben fenntartani a szuverén nemzetek biztonságát.
Martin van Creveld - miközben nagy figyelmet fordít a kiszámíthatatlan emberi tényezőre - a múlt század hatalmas hadseregek összecsapásaitól a mai rövid, csúcstechnológiás, egyoldalú csetepatékig és frusztráló mocsarakig vezet el bennünket. Ez a világ olyan, mint amilyen 1900-ban volt, amelyet egy maroknyi, többnyire európai "nagyhatalom" irányít, és amelyben még mindig frissek a tizennyolcadik századi háborúk emlékei. A hadseregeket még mindig lovon lovagló tisztek vezették, az üzeneteket kézzel, dobokkal és kürtökkel közvetítették. Miközben a távíró, a telefon és a rádió forradalmasította a kommunikációt, a nagyágyús csatahajók, mint a brit Dreadnought, a tankok és a repülőgépek megváltoztatták a hadviselést.
Van Creveld erőteljes képet fest az I. világháborúról, amelyben a hadseregeket milliós nagyságrendben számolják, a veszteségek - például a Marne-nál vívott kataklizmikus csatában - elképesztőek lesznek, és olyan halálos új fegyverek kerülnek bevezetésre, mint a mérges gáz. Végső soron Németországnak az a terve, hogy győzelemre manőverezi ellenségét, kudarcba fulladt, mivel a harcvonalak megcsontosodtak, és azok bizonyultak győztesnek, akik a legtöbb fegyvert tudták előállítani és a legtöbb katonát tudták biztosítani.
A háború változó arca ezután a második világháború még nagyobb globális vérengzéseihez repít minket. A páncélos hadviselés és a légierő terén bevezetett újítások, valamint a technológiai áttörések - a radartól az atombombáig - a háborút egyszerű mészárlásból új szakértelmet igénylő, összetett eseménnyé változtatták - mindezt a kegyetlenség szolgálatában, Pearl Harbortól Dachauig és Hirosimáig. A nukleáris fegyverek további fejlődése a hidegháború alatt a nemzeteket a háborúk megvívásáról az elrettentésre helyezi át: Az aktív csapatok száma csökken, a hadsereg befolyása pedig csökken, mivel civil agytrösztök határozzák meg a politikát, az önkéntes erők pedig "leválasztják" a védelem eszméjét a mindennapi emberek világáról.
Van Crevald szerint a mai háború az ősi és a fejlett keveréke, mivel a legmodernebb hadseregeknek nem sikerül legyőzniük a durván felszerelt gerillák és terroristák kis csoportjait. Ez a minta Nagy-Britannia Indiából való kivonulásával kezdődött, és az amerikaiak vietnami és iraki balszerencséiben csúcsosodott ki, amelyek a szerző szerint "a kudarcok hosszú, szinte töretlen rekordját" jelentik.
Hogy miként lehet tanulni a közelmúltból, hogy a hadsereget átformáljuk erre az új kihívásra - hogyan lehet még mindig megmenteni, bizonyos értelemben, a szabad világot - ez a nagy, merész és elrettentő mű végső tanulsága. A háború változó arca című könyv minden bizonnyal az e nélkülözhetetlen témával foglalkozó szabványforrássá válik.
