Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az Appomattox-i kapitulációt követő polgárháború utóéletét dolgozza fel, részletesen beszámol a hazatérő konföderációs katonák küzdelmeiről. Megkérdőjelezi azt a felfogást, hogy a háború egyszerűen Appomattoxban ért véget, ehelyett egy összetett és kaotikus kibékülési időszakot mutat be, amely az „elveszett ügy” narratívájának kialakulásához vezetett.
Előnyök:A könyv jól kutatott és informatív, rengeteg részletet kínál a konföderációs katonák megtapasztalásairól a kapituláció utáni időszakban. Sok olvasó találta lenyűgözőnek és értékesnek a polgárháború történetének egy gyakran figyelmen kívül hagyott részének megértéséhez. A szerző hatékonyan közvetíti a háború emberi oldalát, és betekintést nyújt az „elveszett ügy” mitológiájának eredetébe. Összességében jelentős hiányt pótol a polgárháborús irodalomban.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv túlságosan részletes és tudományos, túl sok anekdotával, ami miatt nem tudott egységes tézisre összpontosítani. Egyes részeket száraznak vagy unalmasnak minősítettek, ami megnehezíti a háború utáni időszak szélesebb körű megértését. Emellett néhány kritikus rámutatott, hogy a könyv elmulasztotta a lehetőséget, hogy alternatív forgatókönyveket javasoljon a feladás utáni újjáépítési erőfeszítésekre vonatkozóan.
(46 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Ends of War: The Unfinished Fight of Lee's Army After Appomattox
Könyv tartalma:
Az Észak-Virginiai Hadsereg kaotikus szétszóródása már azelőtt megkezdődött, hogy Lee és Grant találkozott volna Appomattox Court House-ban. Mivel a Konföderációsok közel egy héten át könyörtelen tempóban nyomultak nyugat felé, sebesültek és kimerült férfiak ezrei estek ki a soraikból.
Amikor elterjedt a hír, hogy Lee megadásra készül, a megmaradt katonák többsége összeszedte a fegyvereit, és elfogadta a feltételes szabadlábra helyezést, amely lehetővé tette számukra a hazatérést, még akkor is, ha hazájuk és ügyük elvesztését siratták. Mások azonban délre és nyugatra törtek, remélve, hogy folytatni tudják a harcot. A gerillaháborútól tartva Grant kiterjesztette a nagylelkű appomattoxi feltételeket minden lázadóra, aki maga is megadta magát.
A provost marsallok szétrajzottak Virginiában és azon túl, és Lee közel 18 000 olyan emberét keresték, akik még nem adták meg magukat. Lincoln meggyilkolásának sokkja azonban arra késztette az északi hatóságokat, hogy az új lázadás veszélyét lássák minden vasúti raktárban és kikötőben, ahol a konföderációs katonák szállításra gyülekeztek, még a már szabadlábra helyezettek között is.
Miközben a szövetségi csapatok a rend fenntartásán és a törékeny béke fenntartásán fáradoztak, frissen kapitulált ellenfeleik dühöt és zavart váltottak ki a városukat megszálló uniós csapatok és a szabadságot ünneplő egykori rabszolgák látványa miatt. Az Appomattox utáni hetek és hónapok drámai történetében Caroline E. Janney feltárja, hogy Lee kapitulációja nem annyira a véget jelentette, mint inkább egy olyan interregnum kezdetét, amelyet katonai és politikai bizonytalanság, jogi és logisztikai zűrzavar, valamint folyamatos erőszakos cselekmények jellemeztek.
Janney a kormányzati és katonai hatóságok tanácskozásaitól az egyszerű katonák földi tapasztalataiig vezeti el az olvasót. Végső soron az, ami kibontakozik, az az Elveszett Ügy kusza születési elbeszélése, amely megalapozza a lázadás dacos rugalmasságát a következő években.
