A hadurak és a gallipoli katasztrófa: Hogyan vezetett a globalizált kereskedelem Nagy-Britanniát az első világháború legsúlyosabb vereségéhez

Olvasói vélemények

A könyv részletesen elemzi az első világháború alatti gallipoli hadjárat gazdasági motivációit, kiemelve a búzaimport fontosságát Nagy-Britannia számára. Kritizálja azt az általános felfogást, hogy a hadjárat kizárólag Churchill által irányított katonai kezdeményezés volt, és feltárja, hogy a gazdasági nyomás hogyan befolyásolta a stratégiai döntéseket. Míg egyes recenzensek tanulságosnak találták a gazdasági meglátásokat, mások bírálták a szerzőt, amiért egy szerintük kézenfekvő dolgot mutatott be.

⬤ A katonai döntések mögött meghúzódó gazdasági motivációk kiemelésével új perspektívát nyújt a Gallipoli-kampányról.
⬤ Jól kutatott, új levéltári anyagokkal, amelyek rávilágítanak a döntéshozatali folyamatra.
⬤ Magával ragadó és olvasmányos, az összetett témákat a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé teszi.
⬤ Fontos tanulságokat von le a gazdasági és katonai stratégiák kölcsönhatásáról a döntéshozatalban.

⬤ Egyes kritikusok úgy vélték, hogy a gazdasági motivációk már jól ismertek, és az elhangzottak nem voltak úttörőek.
⬤ A könyv egyes részei egyes olvasók számára túlságosan bonyolultak vagy sűrűek lehetnek.
⬤ Kritika érte a döntés „halálraítéltként” való ábrázolását, anélkül, hogy figyelembe vennék a hadjárat lehetséges sikerét.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The War Lords and the Gallipoli Disaster: How Globalized Trade Led Britain to Its Worst Defeat of the First World War

Könyv tartalma:

A hírhedt gallipoli hadjárat szemet gyönyörködtető értelmezése, amely a globális kereskedelem kontextusába helyezi azt.

1915 elején a brit kormány utasította a Királyi Haditengerészetet, hogy kényszerítse ki az átkelést a Dardanellák-szoroson - a világ legjobban védett vízi útvonalán. Miután a haditengerészetnek nem sikerült áttörnie a török védelmet, a brit és szövetséges szárazföldi erők megrohamozták a Gallipoli-félszigetet, de nem tudtak elvonulni a partokról. Az év folyamán a szövetségesek több százezernyi erősítést szállítottak partra, de mindhiába. A gallipoli hadjárat a hadviselés történetének egyik legnagyobb katasztrófájaként vonult be.

A korábbi munkák a csatákra összpontosítottak, és a brit kudarc okait próbálták megmagyarázni, jellemzően Winston Churchillre, az Admiralitás első lordjára összpontosítva. Ebben az új, merész beszámolóban Nicholas Lambert az első teljes körűen kutatott magyarázatot kínál arra, hogy Henry Asquith miniszterelnök és valamennyi vezető tanácsadója - a War Lords - miért rendelte el a támadásokat, dacolva a legtöbb katonai szakmai véleménnyel. Lambert a hadjárat megindításában részt vevők által a történelmi feljegyzések manipulációját felgöngyölítve kimutatja, hogy az eredeti célok inkább politikai-gazdasági, mint katonai jellegűek voltak: nem a nyugati fronton lévő nyomás enyhítése, hanem a háború által a nemzetközi gabonakereskedelemben okozott hatalmas zavarok következményeire való reagálás volt a cél. 1915 elejére a búza ára olyan gyorsan emelkedett, hogy Nagy-Britannia, a világ legnagyobb búzaimportőre kenyérlázadástól tartott. Eközben Oroszország, a világ legnagyobb búzaexportőre és Nagy-Britannia.

A keleti szövetséges pénzügyi összeomlással nézett szembe. Lambert bemutatja, hogy a hadúr engedélyezte a Dardanelláknál végrehajtott támadásokat, hogy megnyissák a szorosokat az orosz búza áramlása előtt, ezzel igyekeztek csökkenteni a gabona árát a világpiacon, és egyúttal megszüntették a hatalmas brit kölcsönök szükségességét Oroszország háborús erőfeszítéseinek támogatására.

Ez a könyv gondosan rekonstruálja az egyes háborús urak nézőpontját, és szemléletes esettanulmányt nyújt a globalizált világgazdaságban nyomás alatt álló stratégiai politikai döntéshozatalról.