A Hagia Sophia és a bizánci esztétikai élmény

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Hagia Sophia and the Byzantine Aesthetic Experience

Könyv tartalma:

A korai bizánci identitás kialakításában kiemelkedő szerepet játszott a konstantinápolyi Hagia Sophia templom építése (Kr. u.

532-537). Ez a könyv az esztétika szemszögéből vizsgálja az építményt, hogy meghatározza a szépség fogalmát és a művészet jelentését a korai Bizáncban. A bizánci esztétikai gondolkodást a késő antik neoplatonizmus és Pszeudo-Dionüsziosz írásai tükrében értékeljük újra, amelyek alapvető paradigmákat kínálnak a művészethez és a szépséghez való késő antik hozzáálláshoz.

Az esztétika e metafizikai koncepciói végső soron az érzékelés és az észlelés tapasztalatain alapulnak, és tükrözik a világ és a valóság érzékelésének és megragadásának módját, jelezve a korai Bizánc kulturális identitását.

Az esztétikai adatoknak különböző típusai vannak, az esztétikai tárgyban jelenlévők és a tárgyra adott esztétikai válaszokban fellelhetőek. Ez a tanulmány a Hagia Sophia hatodik századi építészeti szerkezetében és belső díszítésében, valamint az épületre adott irodalmi válaszokban (ekphrasziszokban) megtestesülő esztétikai adatokat vizsgálja.

A bizánci ekphraszisz célja az volt, hogy verbális eszközökkel közvetítse ugyanazt a hatást, amelyet maga a műtárgy is kiváltott volna. E retorikai leírások irodalmi elemzése visszaadja a bizánci felfogást és elvárásokat, és egyúttal feltárja a Nagytemplom által kiváltott kognitív folyamatokat. A Hagia Sophia hatodik századi ekphrasziszából a fény központi esztétikai jellemzője rajzolódik ki.

A fényt a szent tér megtapasztalásának meghatározó elemeként írják le, és a fényt egyúttal a bölcsesség fogalmával is társítják. Azzal érvelünk, hogy a fény és a bölcsesség fogalmai egymásba fonódó programelemek, amelyek a Hagia Sophia egyedülálló építészetének és nonfiguratív díszítésének alapját képezik. A fény jelensége és annak ismeretelméleti dimenziója iránti hasonló aggodalom más korabeli műemlékekben is tükröződik, ami ezen esztétikai értékek átható voltáról tanúskodik a korai Bizáncban.