A haladás illúziója: Jövőnk visszaszerzése a közgazdaságtan meséjétől

Olvasói vélemények

A könyv kritikusan elemzi a hagyományos közgazdasági gondolkodást, és a közgazdaságtan ökológiai megközelítése mellett érvel. Rávilágít a közgazdaságtan történelmi fejlődésére, miközben kritikával illeti a hagyományos elméletek korlátait. Míg egyes olvasók tanulságosnak és paradigmaváltónak találták, mások kritizálták, hogy nem tárja fel teljes mértékben a szakterületen belüli vélt manipulációt.

⬤ Provokatív meglátásokat kínál és kritikát fogalmaz meg a hagyományos közgazdaságtannal szemben
⬤ történelmi áttekintést nyújt a tudományágról
⬤ az ökológiai közgazdaságtant mint meggyőző alternatívát mutatja be
⬤ jól kutatott és informatív a nem közgazdászok számára is
⬤ ajánlott az alternatív közgazdasági elméletek iránt érdeklődőknek.

⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy a könyv nem megy elég messzire a közgazdaságtan átverésként való leleplezésében
⬤ a szabadpiaci szemléletmóddal szemben érzékelhető elfogultság
⬤ a különböző gazdasági paradigmák kiegyensúlyozottabb bemutatásának hasznát venné.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Progress Illusion: Reclaiming Our Future from the Fairytale of Economics

Könyv tartalma:

A haladás illúziójában élünk: amíg a GDP növekszik és az árak alacsonyak maradnak, elfogadjuk a szegénységet és a környezetszennyezést mint a sikeres gazdaság szerencsétlen, de elkerülhetetlen melléktermékeit. Valójában a szabad piac tévedhetetlensége és a végtelen növekedés szükségessége annyira beleivódott a köztudatba, hogy tudományos ténynek tűnik. Jon Erickson azt kérdezi, hogy miért? Miközben a bolygó veszélyben és az emberiség válságban van, hogyan tudtuk elhitetni velünk a közgazdaságtan meséjét? És hogyan tudunk túllépni az illúzión, hogy olyan gazdaságot tervezzünk, amely társadalmilag igazságos és ökológiailag kiegyensúlyozott?

A Progressz-illúzióban Erickson a gazdasági világnézet felemelkedését és mindennapi életünkbe való beszivárgását mutatja be, mint a mindenség elméletét. Erickson saját tapasztalataira támaszkodva, amelyeket az 1980-as évek "a kapzsiság jó" korszakában beoltott fiatal közgazdászként szerzett, bemutatja, hogyan vált az áltudomány uralkodóvá a gazdasági gondolkodásban. Lyukakat üt a neoklasszikus közgazdaságtan hagyományos bölcsességén, bemutatva, hogy a pénzügyi döntéshozatalról és a hatékonyság maximalizálásáról szóló hibás elméletek hogyan hagyják figyelmen kívül az emberi pszichológiát és az erkölcsöt. A legfontosabb, hogy bemutatja, hogyan alakította ez a gondolkodásmód a politikánkat és határozta meg az amerikai közpolitika irányát. Az eredmény egy olyan rendszer lett, amely a vagyont tartósan kevesek kezében összpontosítja, miközben kimeríti a gazdaságok alapját képező természeti erőforrásokat.

Bár a közgazdaságtan története valóban borús, Erickson egy erőteljes reformtörekvés részese, amely a véges bolygón való élet realitásán alapul. Ez az új közgazdaságtan egyre nagyobb teret nyer a tudományos életben és támogatja a társadalmi aktivizmust. A cél az ember a profit helyett, a közösség a fogyasztás helyett, a rugalmasság a meggondolatlanság helyett. Erickson megmutatja, hogy egy új gazdasági történet megalkotása az első lépés a végtelen növekedéstől való elfordulás és a tartós jólét felé vezető úton.