Értékelés:
A „The Wall of Death Carnival Motordromes” című könyv átfogó képet nyújt a Halálfal történetéről, kiváló minőségű képekkel és betekintést nyújt a fellépőkbe és a szórakoztatás ezen egyedülálló formájának fejlődésébe.
Előnyök:Gyönyörűen kivitelezett, fantasztikus képekkel, a szerző széleskörű ismereteivel, értő képaláírásokkal és az előadókról szóló történelmi információk átfogó gyűjteményével.
Hátrányok:Különösebb ellenérvet nem említettek a kritikákban.
(3 olvasói vélemény alapján)
The Wall of Death: Carnival Motordromes
1911-ben a Coney Island-i Luna Park üzemeltetői bemutattak egy miniatűr, radikálisan döntött versenypályát, amelyen olyan autóversenyeket rendeztek, amelyek úgy tűntek, hogy dacolnak a gravitációval. A vendégek díj ellenében a 85 láb hosszú, fából készült csészealj pereméről nézhették, ahogy a merész versenyzők az aprócska pálya meredek szögében száguldoznak.
A látványosság szenzációt keltett, és hamarosan másolták egy olyan műsorral, amelyben motorosok lélegzetelállító mutatványokat mutattak be. Amikor a hordozható változatok elérhetővé váltak, az Egyesült Államok minden utazó karneváltulajdonosa igyekezett beszerezni egyet. Hamarosan következtek a tökéletesen függőleges falú motordromok, amelyek lehetővé tették, hogy a motorosok Indian motorjaikon néha 20 láb magasra is felkapaszkodjanak, és csak a centrifugális erő álljon köztük és a baleseti osztályra kerülés között.
Amikor pedig kifejlett oroszlánok is megjelentek, hogy üldözzék a lovasokat az arénában, senki sem tudott ellenállni a jegyvásárlásnak. A „Halálfal”, amelyet 1917-ben kaptak ezek a műsorok, egészen az 1970-es évekig az amerikai karneváli vidámparkok egyik fő attrakciója maradt.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)