Értékelés:
Otto Dov Kulka memoárja az Auschwitzban, holokauszt-túlélőként szerzett gyermekkori élményeit meséli el, az emlékezet, a halál és az ilyen borzalmak átélésének pszichológiai hatásait járja körül. A könyv a személyes beszámoló és az elgondolkodtató elbeszélés keveréke, megragadva a tábor hátborzongató valóságát, miközben a sötétség közepette az emberség érzését is kifejezi.
Előnyök:A memoárt dicsérik költői és elgondolkodtató prózája miatt, amely mély betekintést nyújt a koncentrációs táborban élő gyermek tapasztalataiba. Az olvasók kiemelik az egyedi nézőpontot, az érzelmi mélységet és a képek erőteljes használatát, különösen a kék égbolt kontrasztját a borzalom hátterével szemben. Kulka elbeszélése megragadja az emlékezet és a túlélés összetettségét, és ezzel jelentősen hozzájárul a holokauszt irodalmához.
Hátrányok:Egyes olvasók szerint az írásmód sűrű és szövevényes, így időnként nehezen követhető. Vannak kritikák az egyenes elbeszélői cselekmény hiányával kapcsolatban, ami kihívást jelenthet azok számára, akik hagyományos memoárt várnak. Emellett a könyv súlyos témái és érzelmi súlya egyesek számára nehéz olvasmánnyá teheti a könyvet.
(56 olvasói vélemény alapján)
Landscapes of the Metropolis of Death - Reflections on Memory and Imagination
A kiváló történész, a szerzőt gyermekként először a theresienstadti gettóba, majd Auschwitzba küldték.
A kevés túlélő egyikeként élete nagy részét a nácizmus és a holokauszt tanulmányozásával töltötte, de mindig a legnagyobb hidegvérűséget és objektivitást igénylő tudományágként, saját történetét félretéve. Ez a cím az ő történetét meséli el.
