A halál metropoliszának tájai - Elmélkedések az emlékezetről és a képzeletről

Olvasói vélemények

Otto Dov Kulka memoárja az Auschwitzban, holokauszt-túlélőként szerzett gyermekkori élményeit meséli el, az emlékezet, a halál és az ilyen borzalmak átélésének pszichológiai hatásait járja körül. A könyv a személyes beszámoló és az elgondolkodtató elbeszélés keveréke, megragadva a tábor hátborzongató valóságát, miközben a sötétség közepette az emberség érzését is kifejezi.

A memoárt dicsérik költői és elgondolkodtató prózája miatt, amely mély betekintést nyújt a koncentrációs táborban élő gyermek tapasztalataiba. Az olvasók kiemelik az egyedi nézőpontot, az érzelmi mélységet és a képek erőteljes használatát, különösen a kék égbolt kontrasztját a borzalom hátterével szemben. Kulka elbeszélése megragadja az emlékezet és a túlélés összetettségét, és ezzel jelentősen hozzájárul a holokauszt irodalmához.

Egyes olvasók szerint az írásmód sűrű és szövevényes, így időnként nehezen követhető. Vannak kritikák az egyenes elbeszélői cselekmény hiányával kapcsolatban, ami kihívást jelenthet azok számára, akik hagyományos memoárt várnak. Emellett a könyv súlyos témái és érzelmi súlya egyesek számára nehéz olvasmánnyá teheti a könyvet.

(56 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Landscapes of the Metropolis of Death - Reflections on Memory and Imagination

Könyv tartalma:

A kiváló történész, a szerzőt gyermekként először a theresienstadti gettóba, majd Auschwitzba küldték.

A kevés túlélő egyikeként élete nagy részét a nácizmus és a holokauszt tanulmányozásával töltötte, de mindig a legnagyobb hidegvérűséget és objektivitást igénylő tudományágként, saját történetét félretéve. Ez a cím az ő történetét meséli el.