Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 9 olvasói szavazat alapján történt.
Relics of Death in Victorian Literature and Culture
A tizenkilencedik századi britek nagy becsben tartották a mindennapi élet olyan tárgyait, amelyek egykor a halottaiké voltak. Ezeknek az emléktárgyaknak a szeretete, amelyek közé haj, fogak és egyéb maradványok tartoztak, a testtel és a halállal való bensőséges kapcsolatról, a hiánynak az anyagokon keresztül történő megértéséről árulkodik, ami ma már kevésbé elterjedt.
Deborah Lutz úgy elemzi az ereklyekultúrát, mint annak megerősítését, hogy a tárgyak emlékeket hordoznak és történeteket mesélnek. Ezek a gyakorlatok azt a hitet mutatják, hogy a halál életbevágóan összefonódik az élettel - nem mint memento mori, hanem mint az egyedi lények egyediségének tiszteletben tartása.
Az 1850-es években már javában zajló fogyasztói kultúrában a szeretteink emléktárgyai olyan nem reprodukálható, hiteles dolgok voltak, amelyek értéke tisztán személyes volt. Charles Dickens, Emily Bront, Alfred Lord Tennyson, Thomas Hardy és mások műveinek közeli olvasása révén ez a tanulmány megvilágítja a halottakhoz tartozó vagy őket megérintő tárgyak becsben tartását.
