A halászok határa: Emberek és lazacok Délkelet-Alaszkában

Olvasói vélemények

David Arnold „A halászok határa” című könyve alapos és lebilincselő elbeszélést nyújt a délkelet-zalaszkai lazachalászatról, amelyben keveredik a történelem, az ökológia és a társadalmi-gazdasági témák. A könyv jól megalapozott, vizuálisan is vonzó, és a halászati iparral kapcsolatos különböző nézőpontokat mutat be, így egyszerre informatív és elgondolkodtató.

⬤ Gördülékeny és magával ragadó elbeszélés
⬤ lenyűgöző tudományos kutatás
⬤ térképekkel és képekkel gazdagon illusztrált
⬤ több nézőpontot is tartalmazó, jól körülhatárolt tanulmány
⬤ informatív és tanulságos az alaszkai lazachalászattal kapcsolatban
⬤ megragadja a halászok szenvedélyét és aggodalmait.

Néhány olvasó számára talán nyomasztónak tűnhet a terjedelmes tudományos lábjegyzetek és a bibliográfia; a komplex valóságra való összpontosítás nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akik könnyedebb elbeszélésre vágynak.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Fishermen's Frontier: People and Salmon in Southeast Alaska

Könyv tartalma:

A The Fishermen's Frontier című könyvében David Arnold azt a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai kontextust vizsgálja, amelyben a lazacot az elmúlt 250 évben Délkelet-Alaszkában betakarították. A szerző az őslakosok halászatával kezdi, ahol az őslakos halászok szoros kapcsolatban éltek a lazac ökoszisztémájával, és olyan rituálékat és életmódot alakítottak ki, amelyek tükrözték ezt a bensőséges kapcsolatot.

A délkelet-alaszkai lazachalászat átalakulása az őslakosok erőforrásából ipari árucikké, történelmi iróniával teli volt. A törzsi népek - akiket általában egyenlőségi és közösségi természetűnek tartanak - a tulajdonjogok szigorú felfogása szerint gazdálkodtak, míg az euro-amerikaiak - akiknek a tulajdon és a tulajdonjog fogalma annyira fontos - a 19. század végén érkezve közös tulajdonú halászatot hoztak létre. A huszadik században a szövetségi természetvédelmi tisztviselők megpróbálták racionalizálni a halászatot a természet "javításával" és a gazdasági hatékonyság előmozdításával, de a tudományos tervezés kritikátlan elfogadása és a helyi ismeretek figyelmen kívül hagyása lerontotta a lazacok élőhelyét, és bátorította a kishajós halászok visszahatását, akik ragaszkodtak "irracionális" módszereikhez. Eközben az indián és a fehér kereskedelmi halászok azonos munkát végeztek, de a munkáról és a természetről alkotott, egymással versengő elképzeléseken alapuló, nagyon különböző munkakultúrákat és identitásokat alakítottak ki.

Arnold kijózanító elemzéssel zárja a mai halászkultúrákat fenyegető, rajtuk kívül álló erők által okozott veszélyekről szóló írását. A délkelet-alaszkai lazachalászat azonban még mindig nagyon is él, a lazacot, a halászokat, az iparosokat, a tudósokat és a fogyasztókat a biológiai és emberi tevékenység évezredek óta tartó élő hálójába bonyolítja.