Értékelés:
A Haldokló város a New York-i városi hanyatlásról szóló elbeszélések átgondolt és éleslátó vizsgálata, amely új nézőpontot kínál a klasszikus várostervezési szövegekhez képest. Míg az egyik kritikus a tudományos színvonalat és a kortárs kérdések szempontjából való relevanciáját dicséri, egy másik még nem olvasta, de a szerző értekezése alapján el kívánja olvasni.
Előnyök:⬤ Átgondolt és humánus elemzés
⬤ jól megírt és lebilincselő
⬤ friss kritikát nyújt a várostervezés klasszikusairól
⬤ együttérzésen és tudáson alapuló cselekvésre ösztönöz
⬤ magas tudományos színvonalú.
Az egyik recenzens még nem olvasta a könyvet, ami korlátozza értékelését; egyes olvasók számára sűrűnek vagy akadémikusnak tűnhet.
(2 olvasói vélemény alapján)
The Dying City: Postwar New York and the Ideology of Fear
Brian Tochterman ebben a figyelemfelkeltő kultúrtörténetben a második világháború utáni New York Cityt alakító, egymással versengő narratívákat vizsgálja. Az 1960-as és 1970-es években, amikor az amerikai városok válságérzete egyre erősödött, a külvárosi növekedés és a dezindusztrializáció által meghatározott időszakban egyetlen várost sem tekintettek úgy, mint amelyik a halálán van, mint New York.
A haldokló városról szóló narratívát a film, az irodalom és a népszerű sajtó számos ábrázolása táplálta - olyan ábrázolások, amelyek ironikus módon nem születtek volna meg, ha nem egy olyan városról van szó, amely tele van termékeny lehetőségekkel és kihívásokkal egyaránt. Tochterman feltárja, hogy az elit kultúratermelők, a tervezők és teoretikusok, valamint a választott tisztségviselők hogyan támaszkodtak a haláltól való félelemre, és hogyan éltették azt egy új városi vízió sürgetése érdekében.
Tochterman szerint ez a New Yorkról mint haldokló városról szóló narratíva hozzájárult a városok és a polgárok érdekében történő állami beavatkozással szemben ellenségesen fellépő, széleskörű városellenes politikai kultúra kialakulásához. A szerző végül kimutatja, hogy New York hanyatlása - és általában az amerikai városok hanyatlása - részben önbeteljesítő jóslat volt, amelyet a városi félelem és az általa táplált új politikai kultúra erősített.