A halhatatlan elme: A tudomány és a tudatosság folytonossága az agyon túl

Olvasói vélemények

Ervin Laszlo és Anthony Peake „A halhatatlan elme” című könyve a halál után továbbélő tudat fogalmát vizsgálja különböző jelenségeken keresztül, a tudományos felismeréseket ezoterikus eszmékkel vegyítve. Az olvasók lenyűgözőnek találják átfogó megközelítése és az a mód, ahogyan a spirituális tapasztalatokat összekapcsolja a tudományos elméletekkel, bár a könyv vegyes kritikákat kapott áttekinthetőségét és bizonyító erejét illetően.

A könyvet dicsérik lenyűgöző tartalma és a halálközeli élmények, a tudományos elméletek és a spirituális hiedelmek átfogó feltárása miatt. Sok olvasó elgondolkodtatónak, jól felépítettnek és magával ragadónak találta, és reményt ad a tudat lehetséges halálon túli folytonosságára vonatkozóan. Értékelik, hogy az általános közönség számára is hozzáférhető, ugyanakkor összetett tudományos koncepciókat is érint.

A kritikusok kiemelik, hogy a könyv szubjektív érvekre és anekdotikus bizonyítékokra támaszkodik, és azt állítják, hogy hiányzik belőle a szigorú tudományos vizsgálat. Egyes olvasók a tudományos magyarázatokat bonyolultnak és nehezen érthetőnek találták. Mások rámutattak, hogy az idézett bizonyítékok nagy része elavult vagy nem kellően alátámasztott. A bemutatott fogalmak és a modern tudományos ismeretek közötti kapcsolatot egyesek hiányolták.

(80 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Immortal Mind: Science and the Continuity of Consciousness Beyond the Brain

Könyv tartalma:

Tudományos bizonyíték a tudat folyamatos jelenlétére, akár élő szervezethez kapcsolódva, akár anélkül.

- Megvizsgálja a tudat életen túli továbbélésére vonatkozó megállapításokat, beleértve a halálközeli élményeket, a halál utáni kommunikációt és a reinkarnációt.

- Megmagyarázza, hogy mindez hogyan függ össze pontosan a szuperhúrokról, az információs mezőkről és az energiamátrixokról szóló legmodernebb fizikai elméletekkel.

- Feltárja, hogyan nyilvánul meg a tudat az élőlényekben, hogy folytassa evolúcióját.

A bizonyítékok ma már arra utalnak, hogy a tudat az agyon túl is létezik, például amikor az agy átmenetileg működésképtelenné válik, valamint arra, hogy a tudat a halál után is fennmarad. A hagyományos tudomány inkább elveti ezeket az eredményeket, mert a materialista valóságszemlélet nem tudja befogadni őket. A spiritualitás és a vallás elfogadja a tudat folytonosságát, és azt egy nem anyagi szellemnek vagy léleknek tulajdonítja, amely halhatatlan. Mint ilyen, a spiritualitás/vallás és a tudomány folyamatosan konfliktusba kerül a nézeteikben. De mi van akkor, ha valóban nincs konfliktus?

Ervin László és Anthony Peake egy új tudományos paradigmán alapuló, a tapasztalati alapú spiritualitással szinkronban álló könyvében azt vizsgálja, hogy a tudatosság hogyan van folyamatosan jelen a kozmoszban, és hogyan létezhet élő szervezethez való kötődés nélkül is. Megvizsgálják a tudat folyamatosságát alátámasztó, gyorsan növekvő tudományos bizonyítékokat, beleértve a halálközeli élményeket, a halál utáni kommunikációt, a reinkarnációt és a megváltozott állapotokban kapott neuroszenzoros információkat. Elmagyarázzák, hogy a tudat fennmaradása a test elmúlásán túl hogyan jelenti azt, hogy lényegében nem vagyunk halandók - akkor is tovább létezünk, ha fizikai létünk véget ért. Ez pontosan korrelál a legmodernebb fizikával, amely azt állítja, hogy a mi tér- és idősíkunkban lévő dolgok nem eredendően valóságosak, hanem egy rejtett dimenzió megnyilvánulásai, ahol szuperhúrok, információs mezők és energiamátrixok formájában léteznek.

Annak bizonyításával, hogy a tudat a kozmosz alapja és halhatatlan a mélyebb, nem megnyilvánuló birodalmában, Laszlo és Peake felfedik, hogy a tudat célja az, hogy az élőlényekben megnyilvánuljon, hogy folyamatosan fejlődjön.