Thresholds of Listening: Sound, Technics, Space
A hallgatás küszöbértékei a hallgatás fogalmának közelmúltbeli és történelmi változásaival foglalkozik. A hallgatás, miután felszabadult a befogadás passzív, alávetett pozíciójából, aktív erőként érvényesül a kultúrában, valamint a kollektív és egyéni politikában.
A kötet szerzői megmutatják, hogy a hallgatás exteriorizációja - amelyet a hallgatás technológiáiról szóló legújabb történeti tanulmányok hoznak felszínre - a hallgatás fogalmát megalapozó elméleti és pragmatikai megkülönböztetések újratárgyalását vonja maga után. A könyv a hallás és a hallás és korábbi társai - mint például a beszéd, az olvasás, a tapintás, a látás vagy a hallás - közötti sokrétű határvonalakra összpontosítva új határokat térképez fel az auditivitás történetében. Azt sugallják, hogy a hallás végességét - amelyet egyes esszékben annak halálaként vagy halálosságaként határoznak meg - inkább heurisztikus eszközként, mintsem puszta leírásként kell szemlélni.
A hallgatás ott bukkan fel, ahol látszólag véget ér, vagy ahol küszöbökbe és korlátokba ütközik - vagy amikor váratlan fordulatokat vesz. A hallgatás közelmúltbeli megjelenése a kulturális és elméleti színtéren ezért termékenyen olvasható a megfoghatatlanság, a végesség és az ellenállás motívumainak kortárs visszatéréseivel szemben, hogy új auralitási politikákat, diskurzusokat és technológiákat nyisson meg.
