A hamutól az életig: Emlékeim a holokausztról

Olvasói vélemények

Lucille Eichengreen „A hamutól az életig” című könyve mélyen megható és személyes beszámoló a holokauszt során szerzett élményeiről. Részletesen leírja a borzalmakat, amelyekkel fiatal zsidó lányként szembesült, a családja elvesztését és a végső túlélést. Az olvasót lenyűgözi az érzelmi mélység, a szenvedéseinek őszinte ábrázolása és az ellenállóképessége. A beszámoló egyedülálló perspektívát nyújt, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egy nő szemszögéből meséli el, és olyan meglátásokkal szolgál, amelyek mind személyes, mind történelmi jelentőséggel bírnak.

A könyv jól megírt, lebilincselő és könnyen érthető. Az olvasók lebilincselőnek és meghatónak találják, sokan kiemelik az érzelmi hatását. A szerző személyes története egyedülálló perspektívát nyújt a holokausztról, és sok olvasó úgy érzi, hogy az ő tapasztalatai révén jobban megértette ezt a történelmi atrocitást. A beszámolót azzal jegyzik, hogy a benne lefedett sötétség ellenére reményteli, ami átélhetővé és inspirálóvá teszi.

Néhány kritikus úgy érezte, hogy az elbeszélésből hiányzik a folytonosság és a részletesség más holokauszt-történetekhez képest. Néhányan megjegyezték, hogy bár gyorsan olvasható, helyenként kissé munkásszerűnek tűnt. Vannak arra utaló jelek, hogy bizonyos háttérismeretek a holokauszttal kapcsolatban javíthatják az olvasás élményét, mivel a témát nem ismerők számára talán nem tudja teljes mértékben átadni a téma összetettségét.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

From Ashes to Life: My Memories of the Holocaust

Könyv tartalma:

Lucille Eichengreen ebben a felkavaró, de inspiráló beszámolóban a holokauszt során szerzett tapasztalatairól meséli el fiatal zsidó lányként tett útját a náci Németországban és Lengyelországban - beleértve az auschwitzi, neuengammei és bergen-belseni táborokban való internálást is.

Ez az út 1933-ban kezdődött, amikor nyolcéves volt, és tanúja volt a zsidóüldözés kezdeteinek, egy olyan útnak, amelynek során elszenvedte apja, anyja és nővére szörnyű halálát. Lucille Eichengreen nagy bátorsággal és leleményességgel támogatva, belső erővel kikerült a rémálomból, és új életet épített magának az Egyesült Államokban.

Csak 1991-ben tért vissza Németországba és Lengyelországba, hogy felmérje az ottani zsidó helyzetet. Története éppen arról tesz tanúbizonyságot, amit a holokauszt el akart pusztítani: a zsidó élet megújulásáról. A figyelemre méltó memóriával megáldott Eichengreen kivételes pontosságú emlékiratot írt, amely az egyik leghatékonyabb tanúvá tette őt az üldözői elleni háború utáni perben.

A tényszerű pontossághoz hasonlóan fontos érzelmi tisztasága és igazsága. Egyszerű és közvetlen, Eichengreen szavai erkölcsi tekintélyükkel kényszerítenek.