Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet nagyra értékelik az énektechnikák átfogó tárgyalása és a színészeknek és nyilvános előadóknak szánt gyakorlati gyakorlatok miatt. Sok recenzens hasznosnak találta a színház megértéséhez, a beszédkészség javításához és az énekesi készségek fejlesztéséhez. Néhány felhasználó azonban megjegyezte, hogy a megközelítés kissé terjedelmes, és talán inkább tantermi környezetbe való, mint szabadidős olvasásra.
Előnyök:Mélyreható beszélgetéseket kínál az énektechnikáról, gyakorlati gyakorlatokat, és tanulságos mintaszövegeket. Hasznos színészek és nyilvános szónokok számára, javítja a színház megértését, és segít a személyes hangi problémák leküzdésében. Mind a hallgatók, mind a szakemberek körében nagyra értékelt.
Hátrányok:Egyesek szerint az írás túlságosan terjedelmes és kevésbé magával ragadó a kötetlen olvasáshoz. A kritikák jelentős része szerint inkább tantermi használatra, mint személyes olvasásra alkalmas.
(38 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Voice and the Actor
Könyv tartalma:
"A beszéd egy egész része: a belső élet kifejeződése." Cicely Berry arra a meggyőződésre alapozta munkásságát, hogy bár a természetben minden jelen van, természetes ösztöneinket születésünktől fogva számos folyamat nyomorította meg - tulajdonképpen egy torz társadalom kondicionálása. A színésznek tehát pontos gyakorlásra és tiszta megértésre van szüksége ahhoz, hogy felszabadítsa rejtett lehetőségeit, és megtanulja azt a nehéz feladatot, hogy hű legyen a "pillanat ösztönéhez". Ahogy könyvében figyelemre méltó meggyőző erővel rámutat, a "technika" mint olyan mítosz, mert nincs olyan, hogy helyes hang. Nincs helyes út - csak milliónyi rossz út van, amelyek azért helytelenek, mert tagadják azt, amit egyébként megerősítenének. A hang rossz használata az, amely megszorítja az érzéseket, beszűkíti az aktivitást, tompítja a kifejezést, kiegyenlíti az idioszinkráziát, általánosítja a tapasztalatot, elnagyolja az intimitást. Ezek a blokkolások sokrétűek, és olyan szerzett szokások eredményei, amelyek az automatikus hangi berendezés részévé váltak.
Észrevétlenül és ismeretlenül állnak a színész jelenlegi és lehetséges hangja között, és nem tűnnek el maguktól. A munka tehát nem az, hogy hogyan tegyük, hanem az, hogy hogyan engedjük meg: valójában hogyan szabadítsuk fel a hangot. És mivel a hangban az élet az érzelmekből fakad, a szürke és lelketlen technikai gyakorlatok soha nem lehetnek elegendőek. Cicely Berry soha nem tér el attól az alapvető felismeréstől, hogy a beszéd egy egésznek a része: a belső élet kifejezése. Egy vele tartott hangképzés után már ismertem olyan színészeket, akik nem a hangról, hanem az emberi kapcsolatok fejlődéséről beszéltek. Ez nagy elismerése annak a munkának, amely a specializáció ellentéte. Cicely Berry úgy látja, hogy a énektanár részt vesz a színház egész munkájában. Soha nem próbálná meg a szavak hangját elválasztani az élő kontextustól. Számára a kettő elválaszthatatlan egymástól.
-- Peter Brook előszavából a Voice and the Actor című könyvhöz
