A hangok rendje: A hangzó szigetvilág

Olvasói vélemények

A könyv a hang filozófiai feltárását mutatja be, de a témában nem jártas olvasók számára kihívást jelenthet. Bár jól megírt, egyes kritikusok úgy érzik, hogy inkább a meglévő szakirodalomra támaszkodik, mintsem új meglátásokat kínálna.

⬤ Jól megírt
⬤ elgondolkodtató perspektívát kínál a hangról
⬤ megváltoztathatja az olvasók zenefelfogását
⬤ értékes az (etno)zenetudósok és a filozófiai viták iránt érdeklődők számára.

⬤ A teljes megértéshez filozófiai háttér szükséges
⬤ inkább tekinthető átfogó irodalmi áttekintésnek, mint eredeti kutatásnak
⬤ bizonyos témák feltárása nem elég mély
⬤ egyesek szerint csalódást okozott, hogy nem kínál új vizsgálatokat.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Order of Sounds: A Sonorous Archipelago

Könyv tartalma:

A hallásmódok finomságáról, összetettségéről és változatosságáról szóló tanulmány egy "hangzó szigetvilágot" térképez fel - a vágyak és a diskurzusok váltakozása által formált, változó hangterületek heterogén halmazát.

Mélységesen intim, mégis azonnal távoli terekbe enged, egyszerre "a félelem szerve" és a várt örömök visszhangkamrája, egy kontrollálhatatlan áramlás, amely tudattalan szelekciónak és növelésnek van kitéve, a hallásmódok finomsága, összetettsége és változatossága azt jelenti, hogy a hang ritkán kapta meg ugyanazt a filozófiai figyelmet, mint a vizuális.

Fran ois J. Bonnet A hangok rendje című könyvében meggyőző érveket hoz fel a "hang" redukálhatatlan heterogenitása mellett, eligazodva a pszichofizika által konstruált és a felvételi technológiák által finomított fizikai modellek, valamint a hallottak szintetikus előállítása között. A primitív éberségtől és a hangmítoszoktól a digitális mintavételezésig és a hanginstallációkig vizsgálja, hogy milyen módon szólaltatjuk meg a hangot, a hallás mint plurivokális jelenség elemzése során Foucault, Deleuze és Guattari, Barthes, Nancy, Adorno és de Certeau, valamint olyan kísérleti úttörők, mint Tesla, Bell és Raudive segítségével. A "hangzásvilág" és a "redukált hallgatás" szigorú kritikái azt mutatják, hogy a hang egyértelmü ontológiái mindig részlegesek és politizáltak.

A hallgatás ugyanis mindig szelektív fetisizmus, a vágy és a konvenciók által megszűrt, a diskurzus és annak tekintélyei által territorializált hang hallucinációja.

Bonnet nem javasol sem fegyelmezett hallgatóságot, amely "magát" a hangot célozza meg, sem a "hangok óceánját", amelyben elveszhetnénk, hanem ehelyett egy hangzó szigetvilágot térképez fel - a vágy és a diskurzus váltakozásai által formált és aggregált, változó hangterületek heterogén halmazát.