Értékelés:
Helmholtz „A hang érzékelése” című műve klasszikus és mélyreható feltárása a hangok tudományának és érzékelésének, amely összetettsége ellenére mind a szakemberek, mind a nem szakemberek számára vonzó. A könyvet az akusztika és a pszichoakusztika alapvető meglátásai miatt nagyra értékelik, de a könyv sűrű tudományos stílusa és a legutóbbi kiadások néhány nyomdai problémája miatt is megemlítik.
Előnyök:⬤ Az akusztika és a hang tudományának mélyreható és alapos feltárása.
⬤ A nem szakemberek számára is érthető módon íródott.
⬤ Olyan értékes meglátásokat nyújt, amelyek ma is aktuálisak.
⬤ A szakterület klasszikusának számít.
⬤ Nagyszerű azok számára, akik érdeklődnek a zene és a hangok fizikája iránt.
⬤ Inspiráló példa az akusztika területén végzett innovatív kísérletezésre.
⬤ Összetett és sűrű tudományos stílus, ami kihívást jelentő olvasmány.
⬤ A régebbi fordítás elavult vagy nehéz nyelvezetet használhat.
⬤ A legutóbbi kiadásokban a nyomdai hibákat és az illusztrációkat kritika érte.
⬤ A teljes megértéshez erős fizikai és zeneelméleti háttér szükséges.
⬤ Egyes olvasók kevésbé találják lebilincselőnek, mivel technikai részletekbe bocsátkozik.
(29 olvasói vélemény alapján)
On the Sensations of Tone
A hangérzékelésről a világ egyik legnagyobb tudományos klasszikusa. Áthidalja a természettudományok és a zeneelmélet közötti szakadékot, és közel egy évszázaddal első megjelenése után még mindig a fiziológiai akusztika - a zeneelmélet tudományos alapja - tanulmányozásának standard szövege. Emellett a zenészek és a zenét tanulmányozók számára a tudás kincsestára, az esztétika területén pedig az esztétika egyik fő műve, amely a zene fizikai elméletének megalapozásával fontos hozzájárulásokat tesz a fizikához, az anatómiához és a fiziológiához. A bonyolult tudományos fogalmakat az általános olvasó számára egyszerűen és közérthetően magyarázza el.
A könyv első két része a zene fizikájával és fiziológiájával foglalkozik. Az I. rész a hang érzékelését általában, a rezgéseket, a szimpatikus rezonanciákat és más jelenségeket magyarázza. A II. rész a kombinációs hangokkal és ütemekkel foglalkozik, és kifejti Helmholtz híres elméletét, amely megmagyarázza, hogy miért vannak a harmonikus akkordok kis egész számok arányaiban (ez a probléma Pitagorasz óta megoldatlan).
A III. rész a szerző elméletét tartalmazza a zenei hangok esztétikai viszonyáról. A zenei stílusok különböző alapelveinek áttekintése után a történelemben (Püthagorasz, az egyház, a kínaiak, az arabok, a perzsák és mások tonális rendszerei), részletes tanulmányt készít saját tonális rendszerünkről (hangnemek, diszkordok, szólamok haladása).
Az 576 oldalas mű fontos pontjait bőségesen illusztrálja grafikonokkal, diagramokkal, táblázatokkal és zenei példákkal. A 33 függelék a hangmagasságot, az akusztikát és a zenét tárgyalja, és tartalmaz egy nagyon értékes táblázatot és tanulmányt a hangmagasság európai történetéről a XIV. századtól a XIX. századig.
