Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák túlnyomórészt arra utalnak, hogy sok olvasó tévesen azt hitte, hogy ez John Steinbeck klasszikusa, A harag szőlője. Míg néhány olvasó nagyra értékelte a könyvet történelmi tartalma és mélysége miatt, a többség csalódottságát fejezte ki a félrevezető cím és a rossz szerkesztés miatt. Több olvasó kiemelte csalódottságát, amikor rájött, hogy ez nem az a könyv, amelyet meg akartak vásárolni, ami zavarodottságot és bosszúságot okozott.
Előnyök:Néhány olvasó értékesnek találta ezt a könyvet, mint az első világháború történelmi beszámolóját, kiemelve annak nyerseségét és mélységét. Fontos témákra is felhívta a figyelmet, többek között a katonák küzdelmeire és a társadalmi problémákra, így a könyv a mai korban is visszhangra talál. Néhányan megemlítették, hogy az írás gazdag és szépen felépített.
Hátrányok:A félrevezető cím és a Steinbeck művéhez hasonló borítótervezés jelentős zavart okozott, és sok vásárló csalódottságának adott hangot, amiért tévesen ezt a könyvet vásárolta meg. A kritikusok megjegyezték, hogy a könyv rosszul szerkesztett és nehezen befogadható, néhányan pedig azt állították, hogy unalmas és nincs benne meggyőző cselekmény. Összességében sokan úgy érezték, hogy ez egy átverés, amelynek célja Steinbeck hírnevének kihasználása.
(71 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Grapes of wrath
Könyv tartalma:
Boyd Cable "A vonalak között", "Az akciófront" és a "Teszik a dolgukat" című műveinek olvasóit nagyon is természetes, hogy kíváncsivá tette egy olyan szerző, akiről korábban nem is hallottunk, és aki hirtelen a jelenlegi aktív harcok legjelentősebb szófestőjévé és a háború legnagyobb "irodalmi felfedezettjévé" vált. Boyd Cable elsősorban a tettek embere.
És nem túl hosszú életének felében már tett dolgokat, ahelyett, hogy írt volna. Húszévesen csatlakozott egy cserkészcsapathoz a búr háborúban, és rengeteg harcot látott Dél-Afrikában. A háború befejezése után élete nagyrészt abból állt, hogy Nagy-Britanniában, Európa főbb országaiban és a Földközi-tenger térségében utazgatott, és választása mindig a kitaposott ösvényekről vitte el. Ausztráliában és Új-Zélandon is eltöltött egy kis időt, nemcsak a városokban, hanem a civilizáció előőrseiben, a vadon szélén, mind ott, mind a Fülöp-szigeteken, Jáván és a Csendes-óceán más szigetein. Amikor utazik, Cable úr nem csupán egy gőzhajó fedélzetén vagy egy vasúti jegyen ül, és a kilátókocsiból vagy a szalon fedélzetéről írja feljegyzéseit. A munka után néz, és közben rengeteg energiát fektet bele.
Valójában annyi mindent csinált, hogy ő maga mondja, hogy könnyebb megemlíteni azokat a dolgokat, amelyeket nem tett meg, mint azokat, amelyeket igen. Volt egyszerű tengerész, írógép-ügynök, gőzhajó-tűzoltó, irodavezető, csavargó, földműves, aranyásó, kocsis, tengerész, gépkocsivezető és még sok minden más. És furcsa módon, bár gyakorlati tapasztalatból oly sokat tud, egészen a közelmúltig soha nem gondolt arra, hogy leírja, amit látott. A mostani háború előtt egy londoni reklámügynökség munkatársa volt. Az ellenségeskedés kitörésekor felajánlotta szolgálatait, és 1914-ben el is fogadták, egyike volt az első nem a reguláris hadseregben szolgáló férfiaknak, akiket megbíztak és a frontra küldtek.
